Egy nap az istenek életében nagy háború folyt.  Azt akarták eldönteni, kinek van legnagyobb hatalma.  Csak egy isten nem vett részt a háborúban, a Szerénység istene.
Tudta, hogy a háborúban mindenki el fog veszni. Fiát, hogy megmentse nem talált más utat, mint a Föld egy pontjára helyezni. Így földi névvel keresztelte fiát: Wylor. Arra az óvó apuka viszont nem gondolt, hogy a Földre érkezve elveszíti addig levő minden varázserejét, hatalmát.
Egy sík puszta közepére érkezett, emberi testet öltött.  Szőke hajfürtök nőttek neki, s olyan kék szemet kapott, minek  a fényét még a csillagok is megirigyelhették volna.  Hogy fiának minden jót megszerezzen Szerénység, egy helyütt  hatalmas hegyeket emelt(Velius-hegység, Verbera-hegység), és  dombokkal(Nyugati-dombság) díszesítette a Föld felszínét.
A puszták egy részéből gyönyörű, végeláthatatlan tarka mezőt  formált és bőtermésű szántóföldeket.
A puszták másik feléből madárdallamoktól visszhangzó  erdőt(Rolati-erdő) és száraz sivatagot(Ylori-sivatag) gyurt.
Ylor közepén lett a Síva-tó, melyet a Verbera-hegység  hatalmas vízesése táplált. Szerénység legnagyobb bánata az  volt, hogy fiának nem jutott része az isteni hatalmak  gyógyító erejéből. Ezért a Síva-tó legmélyebb pontján lyukat  vájt és a víz egy messzi tengerbe vezetett.  A Verbera-hegységből érkező víz végül egy érintetlen barlang  belsejét mosta. A barlangban egy apró kis forrásnak óris  szikla zárja el útját, s ha bárki megnyitja és iszik belőle,  isteni hatalmat kap élete végéig...
Wylorra Szerénység gondozó szeme az idők végezetéig óvta a  mennyekből, annyira, hogy észre sem vette, hogy vége lett  a háborúnak,és csak ő maradt életben meg gonosz bátja aki  kirobbantotta a háborút.
Wylort 5 éves koráig állatok tanították meg a természet  gyümölcseiből életben maradni, s ékességként nézni a  környezete minden csodájára. Mikor 6 évesként emberek  gondoskodó keze kezdte el felnevelni, megtanult erősnek  lenni, nem mindenkiben bízni, minden személyiséget elviselni, s legfőképp még jobban tisztelni az egyszerű természetet.
18 évesen vágyakozott, hogy felfedezze a világot.  A Föld különböz pontjain különböző emberekkel találkozott,  jókkal, gonoszakkal, egy biztos őt mindenki szerette.  Egy nap úgy gondolt, hogy folyton visszatérő álmai alapján  visszatalál gyermekkori környezetébe.  Mikor megpillantotta a Velius-hegység csúcsát, tudta hogy  otthn van. Élete végső éveire a hegy tetejére költözött, s  sokféle ismerőseit, barátait is betelepítette a Paradicsomba. Ylor népe gazdagabb volt, mint a szivárvány színekkel:  emberek, elfek, később félelfek, vámpírok, vérfarkasok,  árnyak,sellők. A gonosz lények, mivel nem fértek meg a  töbiekkel, Szerénység csatolt neki egy kis zugot Wylor  kérésére:Foemus-hegység, Fletus-tó, Ytterlig sötét városa.
5 áv múlva megszületett az első félelf s az embereknek már  teljesen szokványos volt a természetben élni, ám egy-két  makacsabb fajtának Szerénység Soliar fővárost építette ki  nekik.
Így éltek békességben Wylor királyukkal.