|
Témaindító hozzászólás
|
2009.08.05. 18:29 - |
Mondra és Clarine egészen a város széléig futot mit akit üznének pedig velük nem volt bajuk a katonáknak.
A hegység magas csucsait meglátva kicsit megrettenve néztek körül, hiszen egyikük se nagy vadonjáró természet.
Xorf felé vezető ut hosszu a hegység lábánál vezet , gyalog 5-6 napos tura elé néznek. |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
-Boki vagy mi dobj rá még a tüzre egy kicsit hagy égjen, kedves Clarine te meg tégy akkor belátásod szerint a társad holttestével. Én szerzek valami ehetőt amig ezt a müveletet elvégzed, utánna jó lenne visszaindulni a városba.
-Boki te igy magadban jöttél ilyen messzire a gobln koloniáktól, nem nagyon láttam még magányos goblint.?-kérdezi Bento Bokitól tényleges érdeklödéssel a szemében.Miközben a iját ellenörzi. |
Hallottam mikor az ősz fickó keményen odaszólt Clarinenak. Rólam beszélt, de nem nekem szólt, a hasonlóakat soha nem tartotam teljesen korrektnek. Így hogy ezt jelezzem, a következőt szóltam mielőtt Clarine egyáltalán levegőhöz juthatott volna.
- Igenis uram, nem oltom el a tüzet. - és már ugrottam is a fákra, hogy minél hamarabb összegyűjtsem az elkorhadt agákat a tűz táplálására. |
-Végülis a te társad volt te tudod mit kell tenni, de szolj annak a szörgombocnak hogy ne oltsa el akkor azt a tűzet hanem rakjon még rá különben nem nagyon fogod tudni elégetni a társad testét.-mondja Bento.
Ezután lerakja a cuccaid közül elökapart ásót és elkezd még fákat gyüjteni a tűzre- Nem tudom hogy akarod a hanvait összeszedni szoval én segitek gyüjtögetni de majd te mond hogy mit hogy csináljak-szól oda Bento fagyüjtés közben. |
-Bento most jut eszembe...Monra azt mondta bármi történne vele hamvasszam el és szórjam szét a hamvait-mondtam Bentonak hirtelen ötlettől vezérelve amin magam is meglepődtem hiszen nem szoktam megfontolatlanul megszólalni.Ezt már nem vonhattam vissza ezért vártam mit reagál Bento.. |
(Bokival írok hétvégente! Megvárom azt a két hetet!) |
Felszállingózva, jól éreztem magam, megküzdöttem a becsületemért, de nem akartam a többieket magára hagyni, ezért az újonan megjelent emberkét jelölte ki sajátmagam helyettesítőjeként. Tudtam, hogy jó szive van, ezért próbáltam természetfeletti erőmmel kicsit több szeretetet ébreszteni a többeikben iránta. Majd megsúgtam volt szeretett társamnak, hogy porlasszanak el, és ha egyszer egy óriás hegy tetejére jutnak, szórják el hamvaimat. Majd elmentem... örökre.... békességben..... |
~ Kijelentésemre hirtelen mindenkinek földig érte az orra, pedig az én fülem szokott földig érni. Világéletemben kerültem a szomorúságot. De legalább nem avval foglalkoznak, hogy goblin vagyok. Az egyik még kezet is nyújtott nekem. Ennek nagyon örültem de még mindig a két személy szomorú arca lebeg előttem. Nem tudtam mit csinálni. Lehajtottam a fejem, behajlítottam a térdem, a kutyám hátán és olyannyira összezsugorodtam, hogy hosszú fülem végivel a Biko szőrét simogattam, aki ennek nagyon örült. Ekkor megszólalt a kedves Clarine és megkért hogy oltsam el a tüzet.
-Szíves örömest, nagyon jó ötlet, merthát ugye nem akarjuk, hogy az erdő is elpusztuljon. - hogy én mekkora szószátyár vagyok, "is" nagy vígasztalás egy halott után. Ezt a berugott valakit mégiscsak szerették. Muszáj volt kiejtenem fogaim közül egy "bocsit", de valószínűleg senkisem hallotta, annyira eharapdáltam a dolgot. Megfogattam, hogy ameddig a gyászközérzet van, visszafogom magam, s ha kell ha nem a nyakukon leszek, de nem szszerinte, habár az is elképzellhető. Már rohantam is a tűz felé, hogy eloltsam. |
-Nálam van ásó ha gondolod-mondtam Bento felé fordulva majd kivettem a cuccaim közül és elkezdtem ásni neki egy gödröt a fák között.
-Boki ha már úgy is megszóltál eloltanád addig a tüzet?-kérdeztem a goblintól. |
Bento kissé megrökönyödik az új jövevény láttán. Mikor a goblin közli velük hogy Mondra halott, első szándéka szerint belerugott volna a kis ugráló szörgombocba. A kijelentés viszont amint Boki mondott annyira megrázta hogy nem is foglalkozva azzal hogy egy goblintöl hallota leengedi a válán logó élettelen testet és ránézve az sötételf összeéget tetemére rájön hogy ez a kis zöld hadarógép igazat mondott.
-Elkellene ásnunk itt nem maradhat de értelme sincs cipelni.-mondja letört hangon.
Majd feláll és alkalmatos eszközt keres a munkához a cuccok között, nem foglalkozva a többiekkel. |
Bento éppen felkapta Mondrát mikor egy nagy súly nehezedetta nyakamban és két csontos kéz eltakarta a szemem.Majd láttam hogy egy goblin ücsörög rajtam.
~Nem vagyok odáig a goblinokért~gondolkodtam magamban.
És ahogy ez végig futott az agyamban a nagyfülű már Bento nyakában ugrált és valamit szagolgatott.Majd kijelentette hogy Mondra már meghalt.
~Hátt ebben is sok az együttérzés~majd vonakodva de kezet nyujtottam neki.
-Clarine vagyok-mondtam neki majd Bentora néztem és vártam a reakcióját. |
Sokat futottam s lovagoltam a kis kutyám, Biko hátán. Hmmm, hát azért lett Biko, mert én Boki vagyok és így biztosan megjegyzem a nevét. Megláttam 3 emberkét, egy tűz körül. Az egyikőjük különösen is téblábólt és bódult állapotban volt. Az egész jelenetet az egyik nagy fa eléggé hajlós ágáról kuksoltam meg. Az az igen bonyolult természetű emberke végül a tűzben kötött ki. Már elég nagy volt a tűz. Valami nagylelkű emberke ezt az emberkét meg akarja menteni? Tettem föl magamban a költői kérdést, és kíváncsi voltam, a válaszra, szokásom ellenére. Szóval a két ép eszű élőlény közül a női szerzetnek a buksijára ráaggaszkodtam, az egyik ágról rácsúsztam, s mielőtt még megijedhetett volna, az arca elé helyeztem a képem, és így szóltam:
- És a tüzet égve hagyjuk, hogy aztán erdőtűz legyen? - majd odaugrattam a nagylelkű cipelte fura Istenalkotmányra és megnyomtam a nyakát, hogy érezzem a létező, vagy nem létező erére, majd egy jó nagyot beleszagoltam. Ami elég hülyeség volt a részemről, ugyanis ezt a szagot, 1 m távolságból is ugyanúgy éreztem. Így viszont olyan erős hatásnak bizonyult ez a döglött szag, hogy muszáj volt egy hátraszaltó után kiköhögnöm magam. A fuldokló köhögések közepette vettem csak észre, hogy pont Biko hátára ugrottam. Ennek megörültem, majd hátamat kiegyenesítve, így szóltam:
- Nevem Boki és a akit éppen cipeltek megmenthetőségi reményetekben, az már halott. - mosolyogtam és nyújtottam kezem az udvarias kézfogáshoz. - tudtam, hogy ez a hír le fogja őket lombozni, dehát egy ilyen fajtáért, ugyanmár, nem kár. |
Bento elkapta a takarót majd egy gyors mozdulattal beboritotta Mondra égett testét, és a lángok pillanatok alatt kihunytak.
-Még, él de nem fogja megérni a holnapot ha nem sietünk.
ezel megfogta Felkapta Mondtra ájult testét a hátára és elindult egyenesen vissza a városba- Menjünk az út felé hátha jön egy karaván és tudunk szerezni lóvat, ugy még lehet esélye. |
Mondra addig téblábolt míg a tűzben kötött ki.Gyorsan ledobtam magamról a hátizsákot és keresgélni kezdtem a pokrócot. Kihúztam és odadobtam Bentonak... |
Bento azonnal odaugrott és kihuzta Mondrát a lángok közül. elkezdte a földön hemperegtetni - azonnal egy pokrocot, ne állj ott , siess már- ripakodot rá Clarinere.
|
Félig voltam csak eszemnél. Mikor meghallottam ezt a szörnyű felkiáltást:
- Meg kell hánytatni! - Jó Isten, ezek el akarják lopni a becsületemet, itt én vagyok a tolvaj nem ők, ellopom a tervüket. 2 percbe telt bele mire hiányos agyforgácsaim valami tervet sikeresen kieszeltek és izmaimat is készenlétbe tudtam helyezni. Gyorsan felugrottam Clarine karjai közül, és így kiáltottam:
- Ti nem fogtok meghánytatni, nem fogjátok ellopni a becsületeme, míg élek, ha életem is az ár! - próbálok fenyegetően mutogatni Clarine felé, de csak azt veszem észre hogy szemgolyóim össze-vissza forognak és a nagy kapálózásban fejbe verem magam. Ekkor megláttam Bento kezében a piám, de nem értettem mit mondott.
- Hát már a piám is ellopjátok? - nyúltam szeretett pálinkám felé és jól meghúztam, közben össze-vissza jártak a lábaim, míg a vörös lángok világába nem vezettek, egyenest a tűzbe estem, ami ekkorra már jókora volt és még az alkohol is rásegített. Ekkor utoljára meghúztam a pálinkátés az égő lángok melegítő karjaiban aludtam el. |
-Áh megvan ez jó lesz-kiált fel Bento és előkapja Mondra zsákjából az üveg pálinkát.
-Segitsd megitatni vele, Ez ha lemegy és nagy kortyokba akkor tuti kijön minden csak vigyázni kell nehogy mi legyünk a célpont.-ezzel megindul Mondra felé |
-Igazad van, megkell hánytatni, különben itt fog elájulni , mindig ilyen őnfejü és makacs a barátod?-kérdezi Clarine felé fordulva. Van valami a cucaitok közül ami jó lesz?-ezzel lekapja Clarineröl a hátizsákokat és elkezd a tartalmaik közt kutakodni, hátha talál valamit amivel kilehet hozni Mondráól a nem odavaló nyulat. |
Befejeztük a pakolást de Mondra ész nélkül nyomta le a nyulat. Már látszott rajta hogy mindjárt visszajön az egész de megette.
Segítettem Bentonak felállítani,majd megfogtam a hátizsákomat és Mondráét is és elindultunk Xorf felé.
-Nem bírom így sokáig-mondom Bentonak hisz 2 hátizsák nyomja a vállam és még Mondrát is cipelem.-mit akarsz vele csinálni?Így nem lesz jobban... |
-Ezt még nézni is rossz -Mondja Bento miközben elfordul az éppen táplálkozó Mondrától és megprobálja elfoglalni magát azt a kevés cucot probálja meg rednezgetni amitek maradt.
Mondra miközben eszik minden falatnál ugy érzi hogy , viszsajön minden amit eddig evett, a makacsságga hajtja elöre és egyik falatot nyomja le a másik útán. Mire végez már iszonyatos gyomorfájás fogja el, alig tud felállni a tűz mellöl.
Bento odaugrik hozzá- Te nem vagy normális tudod Clarine gyere segits vigyük , induljunk mielöbb. |
Szüleim kemény tanításába beletartozott a legfontosabb, hogy első a becsület. Szóval nem adhattam meg magam Bento okoskodásának, habár jól tudtam, hogy teljesen igaza van. A tűz fölé raktam a bottal a félig megnyúzott nyulat és vártam egy olyan 20 percet. Majd így szóltam:
- Hát akkor, egészségetekre! - először úgy éreztem elveszett csatát vívok a nyul ellen, mert nem igazán akart megszabadulni a combjától, mikor én azt megfeszülő izmokkal ráncigáltam. Megpróbáltam a földbe szúrva a botról húzogatni a combját le nyulról, de evvel aztán majdnem rám borult az egész forró nyúlhus. Ha még egy ideig folytatom, biztosra vehettem volna a hasbőrégést a mérgezéssel együtt. Ezért aztán letérdepeltem, a bot két nyúlhúshiányos végét a térdhajlataimba tettem, s próbáltam az ég írányába húzni a combot. Amikor végre sikerült leszednem, hátrabukfenceztem egyet és a hús a fejemen keresztül egyenest a tűzbe gurult, de a combot erősen markoltam, hogy a frissen sült hús majd leégette a teyerem. Mikor megláttam a többi húst a pokol tüzében égni, én hálát adtam a magasságosnak, hogy csak ezt a combot kell legyürnöm a beleimbe. De háttal ülve a többieknek, el sem mertem képzelni, hogy micsoda fura fintorok alakulhattak ki Bento öreg ráncából és Clarine dühös hunyorgásásból. Elkezdtem harapdálni a húst és valami evésfélét folytatni. Nem gondoltam arra mit eszek, csakhogy a becsületemért harcolok. |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
