|
Témaindító hozzászólás
|
2009.08.04. 16:58 - |
A tánc közben hirtelen Awonne elrohant mellettem. Hátranéztem és megláttam egy ájultan fekvő lányt.
~ Én itt a pénzt hajhászom, miközben mögöttem valaki az életet próbálná hajhászni. Te jószagú ég! - majd én is odamentem, megpróbáltam segíteni.
27. |
[299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
-30 réz.. persze semmi probléma itt van ez a szép formájú tekercstartó, meg amiket kértél és máris megegyeztünk - ezzel a vízálló papirusztartót visszarakja a többi holmi közé és kivesz egy másik tárgyat szegényesebb díszítéssel, ránézésre az anyaga is más. - Tehát akkor 30 réz egyel sem több, így akkor megfelel drága jó kisasszonyom? - mondja az árus széles mosollyal az arcán. |
Megérkeztünk a városba a tömeg hatalmas volt Cassandra javaslatára lovainkat kikötöttük és gyalog folytattuk. Cassandra mintha pontosan tudta volna hogy hol szándékozik vásárolni. Véletlen ismertem azt a sunyi árust akihez sietett nem volt valami tiszta múltja. Egyszer már elkapták mérgek árusításáért de úgy látszik nem unta meg. Cassandra csak rohant bele is ürközött valakibe akire nem nézett valami szép szemekkel. Utánna ordítottam:
- Hé Cassandra várj meg hova rohansz olyan sietősen? -Majd mentem közvetlen utánna. Ám ekkor megéreztem egy olyan illatot amit még nagyon pici koromban éreztem utoljára mint amikor anyukám sütötte azt a páratlan lángosát. Muszáj volt a szag után erednem. Egy idősebb úr sütette helyben a lángosokat és adta el. Vettem egyet 1rézért. Miközben majszolgattam a lángost teljesen megfeletkeztem Cassandráról. Ő közben már elveszett a tömegben. Mikor észre vettem hiányát keresésére indultam. |
Kiértünk az utcára.A tömeg itt is hatalmas,pedig a piactér még kicsit arrébb van.Sóhajtok egyet.Most semmi kedvem a tömeghez.Az utcákon lovagolva,észreveszem azokat a személyeket,akik a fogadóban voltak.
~Nagyszerű...szóval még ők is itt vannak?~
-Yaminah,szerintem innentől gyalog folytassuk,lovagolni már nemigen lehet ekkora tömegben.-szólok oda neki.Nem nagyon izgat a válasza,leugroka lovamról,kikötöm egy fához és elsietek a méregárus felé.Azt hiszem arra láttam a fekete hajú lányt.De ez most lényegtelen.Arra lennék kíváncsi,mennyibe kerül itt egy kábító méreg...Gondolataimba merülve észre sem vettem hogy neki megyek valakinek.-Jajj,elnézést,nem akrtam.-szabadkozom,de a következő másodpercben kishíján sokkot kaptam.A fekete hajú lány állt velem szemben.
~Te jó ég...ez most biztosan csak bajt hoz rám...~ |
Awonne elindult a méregárús felé, de beelőztem, talán egy fiatal lányt kevésbé vesznek komolyan. Épp szabad volt az eladó.
- Jónapot, szeretnék valami hatásos mérget a nyilamra amolyan biztosítékként. - néztem rá egy sunyi mosoly mellett. |
- 26 réz, meg még egy 7-es? Jaj ne, hát ön nagyon kedves, de ki akar fosztani a vagyonomból? - szólok kicsit felfuvalkodott hangon. - Hát, kérem szépen, nem lehetne mégis csak 30-ra lekerekíteni? Vagy adja nekem úgy, 30-ért, vagy ne adjon vízállót. Meg végülis a tintám se fogyott ki, sőt még elég sok van benne. Talán azt is mellőznöm kéne, hisz nem kis akarterő árán jutottam ezekhez. - s közben mossolyogva, kicsit kétségbeesetten mutatok a bőrpénztárcámra. |
Öregasszony megfordul
-Neked is szép napot fiacskám, mutasd Frulla néninek hol van az a seb hagy nézzem meg, Mert van itt sokféle , van ami nyilt sebre jó van ami már nagyon fertözött sebet kitisztitja.Nem akarjuk ugye hogy még nagoybb bajod legyen. |
~Nos itt is volnánk a piactéren! Találnom kellene egy gyógynövényest ugyanis elfertőződött ma reggel egy régi sebem.
Körbe nézek a piactéren. Egy standon akad meg a szemem ahol sok a sok cseréptartókban növények sokasága burjánzik, de egyik növény sem dísznövény. Több harcos is áll a stand elött.
~Ha ennyi harcos áll a stand elött az csak jó jel lehet ... Nézzük meg a portékát!
Odamentem a standhoz, már messziről megcsapott a növények keserkés illata.
Megszólítottam az eladót:
-Üdv! Van olyan növénye ami segít az elfertőződött sebeken ?
1. |
-Hát drágám papirusztartó magácskának de csak azért mert nagyon rendes és sokat is vásárolt nálam, megkapja 7 rézért na mit szól szerintem teljesen korekt ajánlat. Ennyiért ilyen szépen diszitett és vizálló papirusztartót biztos nem talál. |
~Ahogy sejetettem, ez az árus sem fárad bele soha a jópofizásba, hogy aztán a pénzemből jól megtömhesse a hasát. Az biztos hogy a beszélőkéjét sem a béka segge alól szalajtották. Mindenesetre játszottam tovább fapofával a nagyasszonyt, aki pontosan tudja, hogy mire van szüksége. Elvégre ki más volt hónapokig színész, ha nem én!
- Kedves Alib, én most híján vagyok a vagyonomnak, de tényleg nem ártana egy papirusztartó, de minek legyen az vízálló? - mondtam, mikor eszembe ötlött, hogyha a veszélyes vadonban esetleg véletelenül foglyok lennénk, nem ártana ez a fajta segélykérési forma. - tudja mit Alib, jöhet minden amit mondott, de aztán más nem kell! Érti? - egszer élünk végülis, gondoltam magamban. - Az úgy 26 réz és hozzácsatolja a vízálló papirisztartót, az mennyi is, Alib? A papirusztartó mennyi? |
Megbököm Xernosz-t a könyökömmel és a fejemmel a pulthoz bökök ahol az árúst látom.
-Ott valamit láttam, eléggé óvatosan cserélgették a portékát,érdemes lenne megnézni.
Majd elindultam óvatosan és intettem Xernosznak hogy jöjjön. |
Amint nézelödtök a kencések és a gyógynövényárusok között, észreveszed amint az egyik pult mögött több kisebb üveg is gazdát cserél az egyik eladó és a pult mögé belépő idösebb harcos között. Az üvegcsék gyors felszivodásából és az ellenértékbe adott erszény nagyságából arra következtetsz hogy ezek nem valami gyomorbántalmakra adott gyógyfözetek lesznek.
A harcos gyorsan kijön a pult mögül és gyors léptekkel elindul a templom felé.
Az árus pillanatok alatt eltünteti az erszényt majd társához odahajolva valamit sug a fülébe majd mindketten visszaállnak a pult mögé és kedélyesen beszélgetnek a lehendöbeli vásárlóikkal. |
-Oh Hölgyem nem is jöhetett volna jobb helyre mint hozzám Alib adja a legjobb papiruszt és a legjobb tollakat a városban ezt bárki megmondhatja.
Önnek de csak önnek Kedvesem megszámitom a papiruszt 20 rézért a tollat, mert ez itt a legjobb tollam biza azt meg 5 rézért adom magácskának. Tintát , esetleg pecsétviaszt nem parancsol hozzá? Van ám papirusztartó tekercsem is , nagyon sok míves darab szépen díszitve, de akad itt olyan is ami vizálló. Bízon bennem kedvesem ahogy elnézem kegyedet egy vizálló tekercstartó biztos elkell önnek.Mert nem idevalósi drágám ugye. A tintából ezt a szép feketét ajánlom önnek ennek, 1 réz darabja-mutat feléd egy kis üvegcsét. Akkor ugye mindet adhatom drágám?
|
Hannah lerohanta a papirusz árúst, én viszont sehol sem láttam bármi olyat ami arra utalna hogy mérget árulnak.Így hátt itt az ideje hogy kicsit jobban szétnézzek hátha látok valami gyanus alakot.
(megfigyelőképesség használata)
|
-Szerintem mérget majd csak valahol dugiban, titokban fogtok kapni, szóval menjetek oda egy "rosszkinézetű" emberhez, talán nála lesz. De én most "megtámadom" az én kis standomat. - suttogtam nekik.
Nagyon megörültem a papiruszoknak. Mivel tudtam, hogy egy ideig nem fogok piacon járni és ki tudja hányszor és mikor száll meg az ihlet, gyorsan cselekedtem. Megrohamozva a tintáktól hemzsegő standot, úgy éreztem, hogy az nekem a paradicsom. Mikor megláttam a legnagyobb papiruszt, ami akár egy hétig is elég lehet egyből utána nyúltam és már próbáltam is kérdezni az árustól, hogy mennyi az ára. De ekkor a gondolataimat elcsavaró kábulatból fölébredve, észrevettem, hogy a könyökömmel valakit homlokon sértettem:
- Jaj, bocsánatot kérek, ne haragudjon - mosolyogtam rá, majd visszafordultam az árushoz. Éppen kérdezni akartam, amikor meglátam az életemben a legszimpatikusabb tollat. Ekkor legszívesebben olyan mosolyintást formáltam volna az arcvonásaimból(ráncom még remélhetőleg nincs), hogy minden piactéren lévő emberkének a szemét odavonzotta volna. Aztán eszembe ötlött, hogy csak nem kéne ekkora előadást tartani az eladó előtt, mert akkor az Istennek sem viszi lejjeb az árát számomra. Szóval kemény harcos arcot és önbizalmat húzva magamra a következő kérdést intéztem hozzá:
-Az a papirusz és ez az íróeszköz milyen fajta áru pénzügyileg nézve?
~És ekkor már előre féltem hogy az ár hallatán az ájulás veszélye fog fenyegetni, de persze ezt próbáltam álcázni és erős tekintettel az áus szemébe nézni. De hát végülis azért dolgoztam, hogy aztán kánaánban éljek, nem? - gondoltam magamban és vártam az árus válaszát. |
A piactéren nézelödve rengeteg árút láttok, van itt étellel itallal foglalkozó árus, akad itt füszereket és gyógynövényeket áruló árus is de van aki kencéket ,kenöcsöket árul. A fegyverek , vértek , és szinte minden használati holmi is kapható.
Ahogy nézelödtök megpillantjátok amit Hanna kereset , papiruszok, kisebb nagyobb méretben, tintából vagy 6 féle szin kapható és tollakból is igen nagy a választékban találhatók a standon.
Méreg valahogy sehol nicns kirva. |
Mindketten elindultak a mérgek beszerzéséért. Habár nekem nem kellett méreg, mégis kíváncsi voltam, hogy mi kapható a közelben. Utánuk csoszogtam és minden eladónak az asztalán lévő holmikat jól megvizsgáltam szemmel. Kell-e vagy nem. Az igazat szólva nekem egy olyan árus kellet volna, aki tollakat és papírokat árul, mert az igazán nem ártana. Az árusok nagy rengetegében valami ilyesmit próbáltam kifürkészni. |
Ez jó ötlet, magamnak is veszek akkor. Valami ötlet melyik lenne a legjobb méreg? - tudakoltam, nem leplezvén a mérgek terén nyújtott tudatlanságomat |
-Nekem tökéletes, ha azon az útvonalon megyünk hiszen arra születtem és mégiscsak jó lesz újra látni a környéket-mosolyogtam a többieknek hisz nagyon örültem.
-Ha nem bánjátok szeretnék még egy kis mérget venni amit rákenhetek a nyílvesszőimre.Jöttök vagy megvártok?-kérdeztem utitársaimtól. |
(folyt. köv. Rolati erdő) |
Ahogy távolabb érünk két társamhoz fordulok:
- Nem hiszem hogy előttük kellene haladnunk. A gázló a környezetétől lejjebb fekvő terület, amit könnyen ellenőrzés alatt tarthatnak a rablók. Nem tudjuk felderíteni a megfigyelőhelyeiket észrevétlenül. Ha a karaván után haladunk lemaradva, akkor a rablók ugyan megtámadják a karavánt de nem hiszem hogy számítanak ránk, és a meglepetés ereje nagy segítség lehet, ha mellettük, ha ellenük harcolunk. |
[299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
