|
Témaindító hozzászólás
|
2009.09.01. 20:27 - |
-Pontosan. Igazad van MIriel. Én is úgy gondoltam, hogy itt bevárhatjuk a karavánt. Ez jó helynek is tűnik. Rálátunk még a város kapujára, de a fák már kellő képpen takarnak, és a bozótos is elég sűrű ahhoz, hogy elrejtsenek minket, lovainkkal együtt.
|
[269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
A veszély érzékelésed mint egy nagy dob hangosan ütemesen dübörög a fejedben.
A túlpart meglepöen csendesnek és nyugodtank látszik.
-Jól van emberek készüljetek az átkelésre -mondja Mear miközben ő is leszáll a lováról. Lyak segits átvezetni az első kocsit. Rhoniver, Glerel vigyétek át a lovakat a túlpartra. Ti ketten-mutat rá a két ijászra-Maradjatok itt. -osztja az utasitásokat Mear.
-Te törpe barátom-fordul a kocsihajtóhoz
-Khandal-Szól vissza a törpe-ez a nevem, barátkozni meg ráérünk menjünk át ezen a vacak patakon mert borsozik töle még a hátam is hogy vizes leszek.
-Szóval Khandal jó lenne ha segitenél Lyaknak és elég gyorsan átvinétek a szekeredet a túlparta, te leszel az első aki megy.
Rhoniver elindult és int glerelnek hogy kövesse.
Lyrak fogja a lovakat és megindulnak befelé a vízbe a szekért vezetve közvetlenül Rhoniverék után.
Miriel-Raim: A közeletekben a rablók szépen elhelyezkednek és figyelik a karaván minden lépését, de egyenlőre maradnak a helyükön. |
~A társaim? Hát ez jó kérdés...gondolom magamban. Remélem tényleg itt vannak valahol, és nem esett bajuk. Ráadásul velük jobban is érezném magam....de már gondolkodni sincs időm, mert kiléptek a fák közül, és közelednek a patakhoz. Hát utánuk megyek. A velünk tartó szekér az egyetlen fedezékünk, ami nem éppen meggyugtató. Mikor a patakhoz érünk próbálom kémlelni a túlpartot.
(veszély érzékelés használata) |
Mear elgondolkozik a hallotakon:-Nem usszuk meg, jobb ha a teljes karaván kimegy a gázlohoz. Ha kimegyünk magunkba olyan terepre amit nem ismerünk ,leszednek minket egyenként. Amennyiben a teljes karaván kimegy a gázlóhoz ugy több a célpont és ugy kihasználhatók a kocsik fedezékként, aztán ha közel jönnek akkor , szétkapjuk őket. Nagyon remélem a társaid itt lesznek és besegitenek amikor kell. Az első kocsival minél több ember menjen át a túlpartra csak 2 fegyveres ijász marad hátra a többivel.
-Indulás emberek, aki észreveszi a rablókat az azonnal kiáltson .-int magamögé és lassan megindul ujra a karaván, lassan kibontakoztok a fák közül. a gázló elöttetek , csak a viz hangja hallatszik ahogy a köveken megtörnek a patak gyors vizének hullámai.
|
Lassal közeledünk a karavánnal a patak felé. Már-már halkan a zúgás is átszűrődik a körülöttünk lévő hangos madárcsicsergésen, és megüti a fülünket.
-A karaván ne menjek ki a partra. Még a fák között áljunk meg, és derítsük fel a terepet. Nem tudhatjuk, mikor érkeznek meg a másik oldalon a rosszfiúk. ~tanácsolom Mearnak~ |
A rablók elcsörtetnek melettetek, többen leugranak lovaikral és rutinosan elfoglalják leshelyeiket a fák között. Utolsónak érkezik 2 lovas egymás melett egyikük karddal és kézi nyílpuskával a másik hosszú göcsörtös bottal felszerelve.
-Uram felszivodtak- hangzik a gázló irányából-Bliar és Glair is eltünt. a lovaik itt vannak teljesen nyugodtak.
-Nem érünk rá most velük foglalkozni-mondja a kardos lovas.-Mindenki készüljön pár perc és itt a karaván. A két lovat tüntetésétek el a gázlótól.-adja az utasitásokat a lovas. Látszik hogy parancsnokláshoz szokott, és az is érezhető hogy nagy tekintélye van a emberi közt.
-Tarlim te is készülj fel ha szükség van rád akkor azonnal közbe tudj avatkozni, nem tudom tudtak e kerinteni mágiahasználót az útra mert ez a hat ökör Bliar nem volt képes kideriteni.-fordul a melette lovagoló botos ember felé. |
Kikötöm a lovamat az egyik fához, úgy hogy se az útról se az észak felé vezető csapásról ne láthassák.
- Maradj nyugdton öreg jó, pár perc és itt leszek, nem lesz semmi bajod, de oda ahova megyek most nem jöhetsz , utánna igérem kiadós ételben és gondozásban lesz részed. - mondom halkan a lovamnak, és közben megsimogatom és megpaskolom a nyakát.
Pár pillanat múlva meghalljuk a lovak közeledését.
- Jönnek! Várjunk amig elmennek mellettünk..
(Megfigyelőképesség használata) |
-Egy lovas érkezett a városból, és a gázlónál várakozó két őrszemmel közölte, hogy hamarosan ide értek! Majd egyikük elment a társaiknak szólni....ekkor döntöttünk úgy hogy megosztjuk az infót, bármennyire sietünk. Végül is emberéletről van szó.... |
- Helyes, akkor haladjunk! - fordul vissza a karaván felé Mear - Indulás! - int a karjával.
Az öt szekér lassan, nyikorgó kerekekkel elindul.
- Mit hallgatatok ki, milyen beszélgetést? - fordul Mear a mellette lovagoló Glerelhez.
Raim - Miriel: Közben a gázlónál:
Északról tisztán hallatszik a közeledő lovak patáinak dübörgése. |
-A gázlóig veletek tartok, már ha tényleg úgy döntetek, hogy neki vágtok az útnak. Elméletileg valahol ott várnak a társaim, hacsak nem gondoltak ki valamit....de siessünk ha lehet.
-Jelenleg még 7-en vagytok....én a hírt hoztam. |
- Most segíteni akartok vagy ezzel részedről el is van intézve a dolog és oldjuk meg ahogy tudjuk? - kérdezi Mear. Emberek készüljetek! - fordult a karavánkísérők felé - Ebből igen csak pofás kis balhé lesz!
- Merjenek csak a holmiaimhoz nyúlni, úgy vágom hókon azt a nyavadék banditát, hogy egy hétig nem tér magához - mondja az egyik kocsi hajtója. Ahogy Glerel odanéz meglát egy erős kötésű törpét, aki választékos káromkodásban tör ki a hír hallatán.
-Ahogy nézem heten vagyunk, ha Glerel és társai nem csatlakoznak a rablók elleni harchoz, gondolom igen csak meg lehet azt a jutalmat fejeltetni a városban, ha elviszük a rablók vezérének fejét a városi tanács tagjainak. - mondja Mear a társainak. |
-De úgy volt, csak változott a terv szerencsére. Így ki tudtunk hallgatni egy beszélgetés....azért fordultam vissza, hogy figyelmeztesselek benneteket és talán segítsek ezzel. Azt hiszem az fontos infó, hogy nem találgatnotok kell, hanem biztos a támadás! Nem akarlak visszatartani benneteket, de meggondolnám, hogy neki vágok-e az útnak. Viszont engem várnak a társaim, mivel mint mondtad sietünk. |
-Igen már a városban én is mondtam nektek hogy ott akarnak rajtunk ütni, készülünk rá, de te mi járatban egyébként? Nem arról volt szó hogy nagyon siettek valahova és ezért az északi gázlónál keltek át a patakon?-kérdi kissé felvont szemöldökkel. |
-Üdv Mear. Igen az vagyok! Figyelmezetetni szeretnélek....a gázlónál támadás várható a karaván ellen. Nagyjából egy tucat ember. Veszélyes az átkelés... |
Amint eléred a karavát ismerős arcok fogadnak. Mear lovagol a karaván előtt, és már messziről lát ahogy közeledsz a lovaddal.
-Állj! - int a kezével a karaván felé - majd kissé előre lovagol, két - már a városban megismert - társa is követi azonnal.
-Glerel, igaz? Mond milyen híreket hozol? - szólít meg ahogy odaérsz eléjük. |
-Oké megnézem mit tehtek az ügyben-megprobálom eltüntetni a firss nyomokat
(Nyomeltüntetés használata)
-Menjünk majd fentebb északra ahonnan jönnek ott keresünk valami jó leshelyet ha elmennek melettünk akkor megprobáljuk elkapni a vezért. |
Vágtatok az úton. Faraldur is érzi, hogy sietni kell...gyorsabb mint valaha. Hirtelen felbukkan a karván előttem....végre gondolom magamban. Bár közelebb voltak mint gondoltam.
-Hééééé... álljatok meg ~kiáltom~...híreim vannak, ami érdekel titeket....~szememmel a városból ismerős arcokat keresem.~ |
- A plussz nyom friss nyom és az ideérkező banditák sem fogják találni társaikat. El kellene tüntetni a nyomainkat, utána a nyugati oldaln kellene keresni valami fedezéket, kicsit feljebb. |
Amint beérünk a fák közé előhuzom a törömet.- Szabad vagy amint felébredsz.-ezzel rutinos mozdulattal leütöm. elernyet testet odahuzom az egyik fához hátát odatámasztom a fának .
-Szerintem egy ideig tuti nyugtunk lesz töle mire felébred addigra mi nem leszünk itt.
visszamegyek a tisztásra és behuzom a hullát a fák közé , rádobálok néhány gallyat -Legalább messziröl nem látszik.
Visszamegyek a tisztásra és megnézem mennyire feltünöek a nyomaink az eddigiekhez képest.
-Eddig is összevolt itt taposva minden néhány plusz nyom nem feltünő. |
-Rendben ~mondom Raimnak, és elindulok visszafelé a gázlón. Út közben vissza fordulok hozzájuk~
-Sietek vissza...nem hagylak cserben titeket! Ne keveredjek összetűzésbe! Információt akarunk, nem hullákat, főleg nem a tieteket! Vigyázzatok magatokra...~ mondom nekik, és kijelentéseimen magam is meglepődtem. Aggódást éreztem. Talán kezdem őket megkedvelni? De most mennem kell, és tényleg remélem, hogy már nem jár messze a karaván!
- Ja és még valami...~kiáltom már a túlpartról!~ feltűnhet, hogy nincsenek itt a társaik, de a hulla még árulkodóbb lehet. Tüntessétek el mire idérnek...
|
Raim arca furcsa lett ahogy azt mondta elngedjük el a foglyunkat. Azt hiszem nem teljesen ez a szándéka, de meg akarja nyugtatni ezt a szerencsétlent, hogy kevesebb gonduk legyen vele.
- Rendben, engedjük el, de vezessük arrébb hogy ne legyünk ennyire szem előtt. |
[269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
