|
Témaindító hozzászólás
|
2009.09.01. 20:27 - |
-Pontosan. Igazad van MIriel. Én is úgy gondoltam, hogy itt bevárhatjuk a karavánt. Ez jó helynek is tűnik. Rálátunk még a város kapujára, de a fák már kellő képpen takarnak, és a bozótos is elég sűrű ahhoz, hogy elrejtsenek minket, lovainkkal együtt.
|
[269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- Hát ez az, rendben hogy helyileg a gázlóhoz kényszerülnek a karavánok, de már egy fél hadsereg kivonulhatott volna hogy ezt a területet az ellenőrzése alatt tartsa. Úgy tűnik a hadsereg meg van csak épp illegális, viszont nem kényszerülnek rá hogy a gázlón kívül máshol szabaduljanak rá a karavánra fosztogatni.
-Glerel én képzett íjász vagyok. Apám egy erős elf harcos, ő nevelt fel engem és csak úgy engedett utamra hogy bizonyítottam neki, életben tudok maradni és jól tudok lőni. Nem utolsó sorban vág az eszem mint a beretva:) Anyámtól akit csak Niadanak neveznék a továbbiakban kaptam pár képességet, amiket még apránként gyakorolgatok persze úgy hogy apám ne nagyon lássa. |
-Persze az logikus. De lehetőségként fent áll a változtatás, és én szeretek mindenre gondolni. Egyébként megtévesztésnek tökéletes a más helyszín, ahol nem számítanak a támadásra, mivel arra gondolnak mint te....
De mint mondtam, én nyitott vagyok a lehetőségekre, és benne vagyok egy vadászatban, még ha kockázatosabbnak tartom is... |
-Abban teljesen igazad van hogy egymás képpességeit nem ismerjük, de ahogy te is én is bizok a megérzéseimben veletek kapcsolatban.
Ami a felderitőt illeti, igaz a saját területén van de ő karavánra számit és arra hogy ő vadászik , nem arra hogy őt fogják figyelni vagy estetleg őt akarják levadászni, a meglepetés a miénk az biztos kérdés tudunk e vele élni.
Nem tudom te hogy vagy vele nem szeretem nézni ártatlanok megölését tehát nem szivesen nézném végig ahogy legyilkolják a karavánt. Lehet hogy kénytelenek leszünk végignézni de ha egy mod van rá én nem nagyon lennék ott.
A hidat miért rongálták volna meg azért hogy a gázlóhoz kényszeritségk a karavánt , ez a logikus , legalábbis nekem az.
34.
|
-De még egy dologra felhívnám a figyelmed Raim! Gondoltál arra, a lehetőségre, hogy esetleg most nem a gázlónál támadnak? Ha valamiért a sűrűben csapnak le? Akkor fölöslegesen tettük meg az utat a folyóig....~mondtam végezetül~ |
-Persze, ha éreztek magatokban erőt, a véleményem szerint kockázatosabb előretöréshez, én bízok a tudásotokban, és a kardom titeket segít, ha szükséges... |
-Még nem ismerem a ti képességeiteket, és nem tudom mennyire ismeritek a területet. Abban viszont biztos vagyok, hogy ők otthon vannak a sűrűben. Ennek tudatában vadászni egy felderítőre kockázatos, a saját terültén. Nagy az esély rá, hogy fordítva sül el a dolog és mi sétálunk csapdába...
A másik dolog, hogy nem a karaván védelmére szerződtünk. Ha megtámadják őket, nem feltétlenül a mi feladatunk segíteni. Nekünk még kapóra is jöhet egy támadás, amit végig nézhatünk bármi is a vége....utána követhetjük a győzelemtől megrészegült rablókat, netán kivallathatjuk a túlélőiket, ha esetleg elbuknának! |
-Itt is megvárhatjuk őket,és utánnukmenve végignézzük ahogy megtámadják őket és reménykedünk hogy nyernek a rablók vagy legalábbis marad közülük élve valaki aki viszamegy a táborhelyükhöz.
Vagy mit szoltok ahhoz hogy elöremegyünk majdnem a gázlóig, és ott kicsit körbekémlelünk , biztos hogy figyelik az utat akár el is kaphatnéánk egyet közülük.
-Két külömbözö dolgo mindekttönek megvannak a maga buktatói. |
Kiértek az utra magatok mögött hagyjátok Nojazza városát. Visszafordulva látszodnak a város falai, és a nyugati kapunál lévő városörök körvonalai.
Az út sürün használt , jól kitaposott és igen széles . Könyed 2 perces lovaglás után be is értek az erdőbe , Madárcsicsergés és kisebb állatok motozása fogad benneteket. Hatalmas fák boritják be árnyékukkal az utat többszáz éves is lehet nem egy közülük a törzsük átméröjét nézve. |
-Pontosan. Igazad van MIriel. Én is úgy gondoltam, hogy itt bevárhatjuk a karavánt. Ez jó helynek is tűnik. Rálátunk még a város kapujára, de a fák már kellő képpen takarnak, és a bozótos is elég sűrű ahhoz, hogy elrejtsenek minket, lovainkkal együtt.
|
[269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
