|
Témaindító hozzászólás
|
2009.08.04. 16:58 - |
A tánc közben hirtelen Awonne elrohant mellettem. Hátranéztem és megláttam egy ájultan fekvő lányt.
~ Én itt a pénzt hajhászom, miközben mögöttem valaki az életet próbálná hajhászni. Te jószagú ég! - majd én is odamentem, megpróbáltam segíteni.
27. |
[299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
~ ez aztán a kaland! - gondoltam magamban ~ alig 5 perc leforgása alatt, fél pohár vizek gördülnek le egy gyenge torkon, nyílvessző csapódik a falba, valaki egykönnyen átugor a fejünk fölött, üvöltések hangzanak fel, egy vézna úriember próbál felemelni egy erőtlen testet, ájult ébred fel ,s őrök rohannak majdhogynem keresztül rajtunk. A többiekkel együtt én sem tudtam mi történhetett, de abban biztos voltam, hogy ki akarom deríteni. Úgy belemerültem a gondolataimba, hogy majdnem elfelejtettem bemutatkozni:
-Szüleim Hannának kereszteltek el. - s mielőtt többet mondhattam volna eszembe ötlött az árva sólymom.
~Úgy látszik egyhamar nem jutok el hozzá! Minél hamarabb megoldom ezt a rejtélyt, annál hamarabb juthatok el féltett sólymomhoz. Majd gondolatban nehéz próbálkozások közepette felidéztem a neveket, egyvalakiét még mindig nem tudtam. A sötétballonos vézna lovaglelkű idegenét. Ezért odafordultam hozzá, ezekkel szavakkal:
- És téged? Téged hogy neveztek el? - majd lassan megpróbáltam felállni, hogy bekukkantsak a fogadóba.
29. |
Éppen emeltem volna fel a lányt, amikor két nyílvessző csapódott be a fejünk fölött. Odakaptam a fejem, és láttam ,hogy egy lány menekül, az őrök elől... Az őrök valahogy olyan ismerősek voltak.
A Glerel nevű odaordított valamit, de se én se az őrök nemigazán figyeltünk rá. Elcipeltük Mirielt a sarokhoz, majd pihentünk kicsit.
Glerel bemutatta a másik lányt is, Őt Awonne-nak hívták.
-Bennetek kiket tisztelhetünk? - fordult hozzám és a másik lányhoz.
-Xernosz vagyok, és a várost ilyes formán én sem ismerem - mutatkoztam be elsőként egy bocsánatkérő mosollyal. Azzal odanyújtottam a vizes kulacsom Mirielnek, hátha szomjas...
9. |
Pár másodperce megpihentünk.
"-Nem tudom de Miriel jól vagy?Mi történt veled?" kérdezte Awonne, Mirielt.
Ekkor már mindannyian kíváncsian néztünk a nem rég még ájult lányra. Ő bágyadtan tekintett körbe.
~A kelleténél durvábban bántunk vele, míg idáig hoztuk, de az adott helyzetben talán nem haragszik ránk~
-Ő itt Awonne - mondtam Mirielnek, és rámutattam a számomra már ismerős elf lányra.
-A várost én sem ismerem, de talán a többiek választ tudnak adni arra, hol vagyunk -folytattam.
-Bennetek kiket tisztelhetünk? - fordultam immár az idegen férfihoz, és a másik elfhez.
19.
|
-Talán mégis hozhatnál még egy pohár vizet. A legtöbb mellé ment sajnos. Biztosan jól esne neki, ha tudna inni is...-mondta Glerel az idegennek.
Neki viszont az utcán járt ide-oda a tekintete majd megszólalt:
-Majd később. Van a kulacsomban víz. Most menjünk inkább valami elhagyatottabb helyre, túl sokan bámulnak minket... -majd elindult a lány felé.
~Talán fel akarja venni?~Gondoltam~De hát nem hiszem hogy egyedül elbírja...~
-Tudtok valami csendes helyet a közelben?-Kérdezte Glerel de közben felébredt a lány.
- Miriel vagyok, melyik városban vagyunk? Ti kik vagytok? - kérdezte kicsit összezavarodva.
-Az én nevem Glerel-mutatkozott be Glerel, de ez volt az utolsó amit el tudtunk neki mondani mielőtt két nyílvessző hasított el a fülem mellett.
-Mi a fene?..-kiálltott glerel.
- ..Glerel nevű segítenél mielőtt átgázolnak rajtunk, leíjaznak és megölnek? Akár be is húzódhatnánk a falhoz, hogy nehogy kárt tegyenek bennünk, bár jó lenne ha eltűnnénk szem elől..
~Már látom jól indul ez a nap.Először a fogadó és most ez mi van ma??~
-Óvatosan emberek-kiálltott Glerel az őröknek.De azok nem vették figyelembe.
~Mit is gondolt majd megállnak és segítenek ápolni a sérültet~Vetettem fel magamban a nevetséges kérdést.
-Idegen segíts..-szólt Glerel. Majd ketten gyorsan felkapták a lányt.
~Na jó lehet hogy nem is olyan gyenge ez az idegen mint amilyennek látszik~
-Awonne, gyertek velünk!
Gyorsan mi is felálltunk és berohantunk a sarok mögé majd ott megpihentünk.
Épp időben mert az őrök épp akkor rontottak be a kocsmába...
-Mi volt ez az egész?-kérdezte Glerel kicsit sem nyugodtan.
-Nem tudom de Miriel jól vagy?Mi történt veled?-Néztem a lány felé aki csak tűrte hogy ideráncigáljuk.
32. |
MIriel alig áll a lábán, még az eszméletvesztés hatása alatt lehet. Halkan segítséget kér...
-Óvatosan emberek, kiáltok a felék futókra....
-Idegen segíts...fordulok, a fiúhoz. Megfogjuk a lányt felsegítjük....
-Awonne, gyertek velünk!
Mindannyian eltűnünk a sarok mögött és ott a fal tövén megpihenünk...
-MI volt ez az egész? kérdezem feldúlva...
~Mióta a városba érkeztem, csak ilyenek történnek. Nesze nekem! Én akartam kalandokat~
18. |
- Örültem a sze...
Nyílvessző süvít el a fejem mellett, rohanás és ordibálás körülöttem, milyen szép alkalom, hogy ismerkedjünk.
- ..Glerel nevű segítenél mielőtt átgázolnak rajtunk, leíjaznak és megölnek? Akár be is húzódhatnánk a falhoz, hogy nehogy kárt tegyenek bennünk, bár jó lenne ha eltűnnénk szem elől..
7.
|
Mielőtt a furcsa szerzet felvette volna a lány magához tért. Furcsán nézett ránk, majd magára...~talán nem tetszik neki, hogy segítünk?~
- Miriel vagyok, melyik városban vagyunk? Ti kik vagytok? - kérdezte.
-Az én nevem Glerel, mondtam...de mielőtt folytathattam volna mondókámat, két nyilvessző süvített el mellettünk!
Egy menekülő lány érkezik közvetlenül utánuk, akit fegyveresk üldöznek...
-Mi a fene....? kiáltom...
17. |
Hirtelen 2 nyilvesző is becsapodik a fogadó falába amikor felkapják a fejüket , feléjük futó fiatal nőt látnak, akit egy kisebb csapat üldöz
A lány nem foglalkozik velük egy lendületes ugrással átugorja a őket és beviharzik a kocsmába. Hóna alatt kisebb dobozt szorongat, ruhája kissé viseletes és véres.
-Elkapni azt a szukát. -hangzik a kiáltás a futok felől. 2 számszerijász 2 dárdás és 1 kardos ember szalad a fogadó bejárata felé.
|
Mire észhez tértem nem kaptam levegőt, mint ha vízbe akartak volna folytani. Körülöttem idegenek, akik ebihalnak néznek, vagy minimum egy partra vetett bálnának. Legszivesebben sikítottam volna hogy hozzanak egy doktort, de nem jött ki szó az elázott torkomon, csak néhány bugyborékoló hang.
~ó lehet hogy a ruhám akarták tisztára mosni~ rohant meg az első gúnyos gondolat, de közben egy vékony fiúcska próbált volna lovagiasan felnyalábolni így megembereltem magam.
- Miriel vagyok, melyik városban vagyunk? Ti kik vagytok? - kérdeztem.
6. |
-Majd később. Van a kulacsomban víz. Most menjünk inkább valami elhagyatottabb helyre, túl sokan bámulnak minket... mondta a fiú, és odalépett a lányhoz, mint aki fel akarja venni....
Mi tagadás elég vézna legényke, meg fáradtnak is tűnik, de nem akartam elvenni a kedvét a dologtól. Awonne-ékhoz fordultam:
-Tudtok valami csendes helyet a közelben?
16.
|
-Talán mégis hozhatnál még egy pohár vizet. A legtöbb mellé ment sajnos. Biztosan jól esne neki, ha tudna inni is...-mondtam Glerel
De én éreztem, hogy kicsit feltűnőek kezdünk lenni az utcán... egyre többen bámulnak meg minket... és ezen a külsőm sem segít. El kéne tűnni innen...
-Majd később. Van a kulacsomban víz. Most menjünk inkább valami elhagyatottabb helyre, túl sokan bámulnak minket...
Majd közelebb léptem az ájult lányhoz, hogy felvegyem...
8. |
Az üres pohárra néztem :
-Talán mégis hozhatnál még egy pohár vizet. A legtöbb mellé ment sajnos. Biztosan jól esne neki, ha tudna inni is...-mondtam az idegennek
15. |
Ekkor odajött az az ember akivel kifelé menet találkoztunk.
Majd kedvesen megkérdezte:
-Mi történt? Tudok valamit segíteni?
-Igen talán.-mondtam de ugyanekkor Glerel is megszólalt:
-Köszönjük, talán boldogulunk. Még mi sem tudjuk mi történt....
31. |
A táncoló lány hirtelen egy pohár vízzel jelent meg. Honnan szerezhette? Talán a fogadós mégsem volt olyan dühös, mint amilyennek látszott?
Lassan felültettük az ájult lányt. Ekkorre odaért a fura idegen, és érdeklődött, hogy segíthet-e.
-Köszönjük, talán boldogulunk. Még mi sem tudjuk mi történt....
A külseje továbbra is megdöbbentő volt...
14.
|
A három alak kiviharzott a fogadóból. Nekem sem volt túl sok kedvem bentmaradni, hisz miondenki engem bámult... Ez most valamiért nagyon zavart.
-Bocsáss meg Glerel. -mondta az egyik feltűnően csinos lány, annak a nagydarabnak. ~ aha, szóval Őt Glerelnek hívják ~
Ekkora az előbbi lány csak táncolt míg a másik kettő hírtelen letérdelt a földre. nem láttam mi van ott mert Glerel eltakarta... A táncikálós lány beszaladt a fogadóba, majd egy pohár vízzel tért vissza. Kicsit közelebb mentem. Láttam ,hogy egy ájult lányt próbálnak felébreszteni... elég nagy szerencsétlenkedés közepette. Elindultam hát feléjük, és mire odaértem már felültették a lányt.
Kedves, érdeklődő, és mégis aggódó hangon kérdeztem:
-Mi történt? Tudok valamit segíteni?
7. |
Hanna hirtelen eltűnt majd visszajött egy pohár vízzel.A felét az arcára öntötte a másikat meg próbálta a szájába de nem sok sikerrel így felültettem a lányt és akkor már sikerült a szájába önteni azt a kevés vizet a pohár aljáról beleönteni a lány szájába....
30. |
Befutottam, kértem egy pohár vizet, s a felét az arcára, felét a szájába próbáltam önteni, hogy segítsek rajta.
28. |
Elmentünk az ajtóban álló fura szerzet mellett, ki az utcára.
-Bocsáss meg Glerel. -mondta a lány aki rám esett.
-Nem kell elnézézést kérned -válaszoltam- inkább örülj hogy megúsztad ezt a kis kalandot.
Ekkor a másik lány is hozzám furdult:
-Én Awonne vagyok- mondta kedvesen. Majd barátnőjét is bemutatkozásra próbálta bírni, mire ő csak táncolt és énekelt! Talán beütötte a fejét?
De nem sokat gondolkodhattam a történteken, mert az utca porában egy lány feküdt ájultan! Mellé térdeltem, és próbáltam észhez téríteni....
13.
|
A tánc közben hirtelen Awonne elrohant mellettem. Hátranéztem és megláttam egy ájultan fekvő lányt.
~ Én itt a pénzt hajhászom, miközben mögöttem valaki az életet próbálná hajhászni. Te jószagú ég! - majd én is odamentem, megpróbáltam segíteni.
27. |
[299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
