|
Témaindító hozzászólás
|
2009.05.25. 17:38 - |
Miután megtudtam a hírta szüleimről rögtön elindultam vissza Nojazába.Nem tudom mit fogok tenni vagy hogyan de valahogy el kell kezdenem.Elmentem tehát a fogadóba hátha találok valakit aki hajlandó lenne nekem segíten...
Belépek a kicsi,zsúfolt fogadóba rendelek magamnak majd leülök és várok...
1. |
[388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Amit épp viszavártam a kocsmárost, két nő lépett be az ajtón. Gyanús külsejük miatt, gyanakvással néztem rájuk, de miért ne lehetnénk meg békében egymás mellett?!
Nem sokkal ezután visszatért a fogadós. Kissé zaklatotnak tűnt, de nem törődtem vele.
Az újonnan érkezők, ittak egy kört, miután megitták az árny menni készült. a társa vissza tartotta:
-Ugyanmár, hova mész barátom, igyunk még! Neked is rendelek egyet.... fordult felém.
-Köszönöm idegen, de túl fáradt vagyok az italozáshoz, mondtam.
Közben az járt a fejemben, hogy ez elég fura környék, s talán jobb lenne tovább álni.
2. |
Mondra kezét éreztem a karomon majd hirtelen visszarántott a pulthoz:
-Ugyanmár, hova mész barátom, igyunk még! Neked is rendelek egyet,-szólt a mellette ülő elfnek. Hí, de büdös meleg van, azt a csótány mindenit.-kiálltott fel már másodszor amióta ismerem.
Nem tudom mi ez így megkérdeztem suttogva:
-Mi ez a felkiálltás már megint??
22. |
-Na mennem kell nem várathatom meg az uramat..-szólt elég kicsinyesen Clarine és már indulni is akart.
Ekkor megfogtam a karját, és visszarántottam a várpulthoz, majd így szóltam:
-Ugyanmár, hova mész barátom, igyunk még! Neked is rendelek egyet, szóltam a mellettem ülő elfnek. Hí, de büdös meleg van, azt a csótány mindenit. - kiáltottam újra a jelszót, s persze tudta, hogy a barátomnak nem rendelnék soha mérgezettett, maximum poénból.
~Végre egy tapasztalt kocsmárossal állok szemben.
~ Úgy néz ki, hogy a pia már hatott, ugyanis még senkire nem mondtam, hogy barátom. Mostantól kezdve vigyáznom kell, mert csak igazat tudok mondani. Ugyanakkor mázlim is van, mert adottságom, hogy először mindenkinek jó benyomása van rólam, s ez a mellettem ülő tutira beveszi.
26. |
Miután kitessékeltem a kocsmárost Hanna még egyszer utánakiálltaott:
-Mi van a kesztyű alatt? ... csak nem egy tetoválás ... egy tetko
A kocsmáros meglepetten hátrafordult majd megint elkomorodott és megszólalt:
-Semmi közöd hozzá törpe....a pultra kérem a fizetséget a luxusberendezésért.4 arany lesz...
-Hé nem úgy volt hogy ingyen kapjuk a szobát???-kiálltottam utána de már nem hallotta így rászántam magam hogy majd kifizessem.
-Mi volt ez Hanna honnan vetted ezt a tetoválásos dolgot?-kérdeztem majd tovább pakoltam.-Ja és szerintem kezd el pakolni ha a sasodat még meg akarod találni-mosolyogtam rá....
19. |
Mondra meghívott egy egy italra elfogadtam gondolván hogy nem akar nekem többet keresztbe tenni és ahogy sejtettem szerencsére nem lett semmi bajom.
Megköszöntem majd így szóltam:
-Na mennem kell nem várathatom meg az uramat....-majd intettem és elindultam az ajtó felé.....
21. |
Kocsmáros:
Már indultam volna kifelé amikor a kis loknis megszólított:
- Mi van a kesztyű alatt? ... csak nem egy tetoválás ... egy tetko.
-Semmi közöd hozzá törpe....a pultra kérem a fizetséget a luxusberendezésért.4 arany lesz...
Majd kisétáltam és már meg is láttam egy elfet és még kettőt.Ó az egyiket ismerem is Mondra az...végre valami jó hír... |
Azt hiszem egyre gondoltunk, mert ugyanabba a kocsmába kanyarodott be Clarine, ahova én. Ennek örömére - gondolván, hogy piából sosem elég - meghívtam azt és MAGAMAT egy körre.
~Persze magamat többre is meg fogom.
25. |
Ekkor beugrott, hogy mit láttam az álmomban. Csak arra koncentráltam, gondolván, hogy Awonne majd elintézi a fogadóst. Az álmomban a fogadós fogadós találta ki a dallamot, s vele táncoltam. Elmesélte nekem, hogy gyermekkorában még jó ember volt, s titokban dalokat talált ki, s a kezén a durvaszálú kesztyű alatt egy szó van rá tetoválva, az, hogy BÉKE. Teljesen háborúellenes volt. Kemény gondolkozásom közben Awonne leordította a kocsmárost, ahogy azt én gondoltam, s már kifelé akarta venni az irányt, mikor én így szóltam hozzá:
- Mi van a kesztyű alatt? ... csak nem egy tetoválás ... BÉKE.
13. |
Ebben a pillanatban megláttuk a Nojazai fogadót és már nekem is jól esett volna egy sör.Így Mondrával együtt a fogadó felé vettük az utunkat.Mikor beértünk a fogadós sehol sem volt és egy tétlenül álldogáló elfet pillantottam meg. odamentem a pulthoz és leültem megvárni a fogadóst....
20. |
Hosszú út állt mögöttem, de ilyen a vándor élet! MIre elértem egy városkához, már hajnalodott.
Betértem egy fogadóba. Nem tudom, hogy már kinyitott, vagy be sem zárt, de üröltem hogy valahol megpihentethetem a lábaimat.
-Jó reggelt - köszöntöttem a fogadós
-Magának is - hangzott nem túl barátságos válasza.
Éppen rendelni akartam valamit, mikor egy puffanás majd vidám, nevetés, hallatszott az emeletről.
-Mi a frászt csinálnak ezek a lányok?! kiálltotta dühösen maga elé a megnyerő úriember, majd felviharzott az emeletre....
-Milyen kedves hely - gondoltam magamban gúnyosan...
1. |
Odadobott nekem egy papírkát amin egy szöveget kezdtem el olvasni de félbe szakítottak:
-Ez az első olyan saját dalom, amit sikerült egyedül segítség nélkül megírnom és megzenésítenem!:-D
- Amúgy hogy esett az ébresztés? Máskor ébreszthetlek így?
De válaszolni már nem tudtam mert ebben a pillanatban bejött a kocsmáros és ordibálni kezdett:
- Mi van itt?
Összeszedtem a bátorságom és magabiztosan megszólaltam:
-Ha jól tudom ez a mi szobánk és ha már egy ilyen kis koszfészket kaptunk had legyünk ketten és ne tolja be a képét.Köszönjük.
Majd felálltam és pakolni kezdtem hogy elindulhassunk..
18. |
Egyszercsak megjelent a kocsmáros, és üvöltve ezt kérdezte:
- Mi van itt?
Ahogy megláttam a kocsmársot, arra is emlékeztem, hogy álmomban már láttam. De vajon hogy? Mit keresett az álmomban?
12. |
-Miért vagy ilyen boldog már a hajnali órákban? - kérdezte. Én odaadtam neki a papírost, tovább nevettem, majd feldobtam a cuccaimat a hátamra, majd így szóltam:
-Ez az első saját dalom, amit sikerült egyedül segítség nélkül megírnom, s megzenésítenem!:-D
- Amúgy hogy esett az ébresztés? Máskor ébreszthetlek így?
11. |
Mélyen aludtam majd rugókat hallottam sok sok rugót.A következő pillanatban egy hatalmas súly nehezedett rám.Kipattantak a szemeim és megláttam Hannat ahogy rajtam fekszik.
-Juj, bocsi!-mondta majd kuncogni kezdett.Én is nevetni kezdtem bár nem tudtam hogy azon kívül hogy rám estek min is nevetünk még ezért megkérdeztem:
-Miért vagy ilyen boldog már a hajnali órákban?- majd kinéztem az "ablakon" és megsaccoltam hogy kb. 4 óra lehet.Nem is baj hogy felébrdtem nemsokára indulnunk kell ha még naplemente előtt oda akarunk érni...
17. |
Elaludtunk.
Hátamrafeküdtem, s próbáltam aludni. De nem sikerült. Ekkor megláttam ahogy a Hold fénye beszűrödik kissebb fajta ablakunkon. Kíváncsi lettem. Vajon mi lehet odakint? Elővettem a tollamat és egy papirost, majd mikor hallottam, hogy mély horkolásba kezdett újdonsült társam, átpréseltem magam a lyukon. Egy kisebb darab le is szakadt a ruhámból, de megérte, mert olyan festői táj tárult elém, hogy ettől lepuffantam a derékig érő fűbe. ~Valami felsőbb hatalom tudhat csak ennyi csodát csodára halmozni.
Óriás tölgyfa volt a kert közepén, aminek törzse vagy ezer évet megélhetett már. A Hold valami kékszinű varázslattal éltette ezt a kis brodalmat. Ember nyomát nem látni.
~ Nem hagyhatom ki ezt a lehetőséget, ezt dallamba kell önteni!
Koptatni kezdtem a tollamat. S mikor már teljesen lefestettem mindent, töviről-hegyire, még mindig hiányos volt. Mi hiányozhat? Hát persze, a dallam! Na, így már tökéletes volt minden! Az eleje kicsit lassabb, de aztán olyan gyors lesz, hogy ilyen jól még egy számra sem tudtam táncolni. Általában rögtönzésből szoktam táncolni, de ennek muszáj volt kreálni egy jól mutató formát. Nem mondom hogy nehéz volt! Ekkor egy kakas kiáltott fel a hátam mögött.
Felébredtem! Az egész csak egy álom volt? Egészen onnan, hogy holdfény szűrődik be az ablakon. Ez nem lehet igaz! Kinéztem a kis lyukon és csak a kakas volt igaz!
~Utálom a kakasokat!
~Várjunk egy percet, az elejétől a végéig emlékszem arra, amit kreáltam. És csodálatos egy dal!
Előszedtem gyorsan a tollat és a papírost és lefirkantottam. Két oldal lett! Majd egyszer eldúdoltam a dalt.
~Erre is emlékszem! Hogy emlékezhetem rá? Felfoghatatlan! De kit érdekel itt az első saját dalom, amit végre sikerült segítség nélkül megalkotnom! Hurrá!
Örömömben ugrálni kezdtem az ágyamon, majd felbotlottam és Awonnera estem keresztbe rá.
-Juj, bocsi! - majd kénytelenül is hangos nevetésbe kezdtem! Majd tovább ugráltam.
10.
|
-Hát bocsáss meg, nem hittem volna, hogy egyből ilyen érzékeny pontra tapintok rá evvel a kérdéssel. És persze ha felfogadsz társadul, akkor én veled megyek és természetesen segítek! Amatőrségemet azért még nézd el!-
-Hát bocsáss meg, nem hittem volna, hogy egyből ilyen érzékeny pontra tapintok rá evvel a kérdéssel. És persze ha felfogadsz társadul, akkor én veled megyek és természetesen segítek! Amatőrségemet azért még nézd el!
Semmi gond és nagyon örülnék tényleg ha velem jönnél-mosolyogtam rá majd én is megtöröltem a levvéllel a szemem.
Ezután nagyon elálmosodtam.
-Na pihenjünk mostmár mert holnap hosszú út vár ránk-mondtam majd lefeküdtem és csendesen horkolni kezdtem.
16. |
El kezdtem könnyezni, mert ha valakit könnyezni látok, én is egyből  .
-Hát bocsáss meg, nem hittem volna, hogy egyből ilyen érzékeny pontra tapintok rá evvel a kérdéssel. És persze ha felfogadsz társadul, akkor én veled megyek és természetesen segítek! Amatőrségemet azért még nézd el!
Rámosolyogtam, majd így szóltam:
-Egyébként kicsit a témától eltérve, én babonás vagyok és úgy tartom, hogyha minden sírásnál a hajadban lévő borostyánlevéllel törlöd meg szemed, akkor az szerencsét hoz és boldogságot.- mondtam, majd így is tettem.
9. |
Kérdésemre Hannah válasza egy jó kis széllökés és egy szép borostyábbal borított fal volt.
Így már tényleg kicsit otthonosabban éreztem magam...
-Rakd a hajadba, hogy felismerjelek, ne bánjak veled úgy mint egy idegenként. - mosolygott maj nekem nyújtotta a levelet.Jól esett hogy gondolt rám így a hajamba raktam a borostyánlevelet és visszamosolyogtam rá.
-Amúgy jó erős markod van, szkander közben kiderült. Akkora fafej ez a kocsmáros! - kiálltotta el magát de jó hangosan rögtön be is fejezte... majd gyorsan témát váltott..
-Hmmm, egyébként honnan jöttél, miféle szél fujdogált el téged erre a helyre? Úgy nézel ki, aki már elég sokmindent megélt már. Lenne kedved holnap hajnalban velem jönni az erdőbe? Otthagytam a sasom, hogy ne legyen semmi baja. Szófogadó, de azért nem akarok kockáztatni, valaki elrabolja, vagy hasonló, tudod hogy megy ez. Bár azért az önvédelmet felső fokon műveli, a legrosszab mégis az lenne számomra, ha elveszne. Jaj, szólj rám, hogy sokat beszélek, családi ártalom. Szóval, honnan jöttél?
~Hát megbízok benne miért is ne mondhatnám el honnan jövök~tanakodtam.
Elmeséltem neki hosszú történetem a szüleim elrablásáról és arról hogy hogyan kaptam a hírt.
-Így hát azért vagyok itt hogy társakat keressek és kiszabadítsam a szüleimet a gonosz karmaiból-néztem rá kicsit elérzékenyültem mert nagyon nehéz dolog volt erről beszélni...nem beszélsz sokat én is szeretek beszélgetni és természetesen elkísérlek az erdőben ha bármiben is tudok segíteni megteszem-mosolyogtam könnyes szemmel..
15. |
Bementünk abba a szobának nevezett lyukba.
-Ez is jobb, mint a semmi.- mondta Awonne. Egyetértettem vele, bólogattam erősen. Majd gondolt egy jót és így szólt:
-Remélem nem baj ha egy kicsit álatakítjuk. - kicsit megbotlottak a betűk és a szavak a nyelvén, de értettem, hogy mire gondol, s kifejezetten jó ötletnek tartottam.
Egyből varázsolt egy kis aranyos lyukat a falba, ablakként. Jó volt, mert abba az iszonyatos bűzbe egy kis levegő is jött. A kis lyukon kinézve láttam, hogy a fal túloldalát teljesen befutja a borostyán. Mivel a borostyán elég gyorsan nő, főleg ezen a környéken kedvező neki az időjárás, egy kis természetmágiával rásegítettem, és az egész szobát, a belső falat teljesen befutotta a, s mostmár nemcsak az a kopasz téglafal volt, hanem egy kellemes érzést nyújtó zöld szín fedte be a szobát, és a levelek, folyton tisztították a levegőt. A hajamban mindig van egy borostyánlevél nagyságához hasonló vörösszinű levél. Új barátság kedvezményeképpen letéptem egy jókora szép borostyán levelet, majd így szóltam:
-Rakd a hajadba, hogy felismerjelek, ne bánjak veled úgy mint egy idegenként. - mosolyogtam, majd odanyújtottam neki.
-Amúgy jó erős markod van, szkander közben kiderült. Akkora fafej ez a kocsmáros! - kiálltottam véletlenül el magam, olyan hangosan, hogy aztán attól féltem, hogy meghallotta. Így gyorsan témátváltottam, hogy ne vegye észre a kocsmáros.
-Hmmm, egyébként honnan jöttél, miféle szél fujdogált el téged erre a helyre? Úgy nézel ki, aki már elég sokmindent megélt már. Lenne kedved holnap hajnalban velem jönni az erdőbe? Otthagytam a sasom, hogy ne legyen semmi baja. Szófogadó, de azért nem akarok kockáztatni, valaki elrabolja, vagy hasonló, tudod hogy megy ez. Bár azért az önvédelmet felső fokon műveli, a legrosszab mégis az lenne számomra, ha elveszne. Jaj, szólj rám, hogy sokat beszélek, családi ártalom. Szóval, honnan jöttél?
8. |
Yaminah csak állt ott nem úgy nézett ki mint aki osztozni akar egy ilyen kis lyukon így elköszöntem tőle és elindultunk Hannával a sötétségbe...
Csak mentünk, mentünk és a végén kijukadtúnk egy romos ajtónál.Elkértem a kulcsot Hannától majd kinyitottam az ajtót. Borzasztó látvány fogadott minket.
Volt három szalmakupac~gondolom ez lenne az ágy~sok patkány meg egy gyertya ami éppen csak pislákolt...
-Hát ezt jól meg kaptuk de jobb mint a semmi.Remélem nem baj ha egy kicsit álatakítjuk-kacsintottam Hannára.
A helységben nem volt ablak így pár téglát kiszedtem mágiával,hogy ne fulladjunk meg.
-Te tudsz valamit tenni annak érdekében hogy kicsit jobban érezzük magunkat?-fordultam Hanna felé.
14. |
[388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Egészen onnan, hogy holdfény szűrődik be az ablakon. Ez nem lehet igaz! Kinéztem a kis lyukon és csak a kakas volt igaz!
.