|
Témaindító hozzászólás
|
2009.08.04. 16:58 - |
A tánc közben hirtelen Awonne elrohant mellettem. Hátranéztem és megláttam egy ájultan fekvő lányt.
~ Én itt a pénzt hajhászom, miközben mögöttem valaki az életet próbálná hajhászni. Te jószagú ég! - majd én is odamentem, megpróbáltam segíteni.
27. |
[299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Az őrök lelkesen bólogatnak, mikor Awonne is jelzi hogy játszani szeretne, és újabb lócát kerítenek a másik elf leány számára is.
- A játék igen egyszerű, mindig a legnagyob dobást dobó nyer. Három kockával kell dobni - magyarázza lelkesen Gotar - Itt van ez a kis bőr kockavető, amivel máris kidobom a kockákat. 11 lett az összege - húzza el a száját - Aki a legnagyobbat dobja az kap 1 rezet a többi játékostól. No tessék hölgyek Önök jönnek! - adja át a kockavetőt Hannának.
Hanna dob: 12, Awonne: 11 másik őr marad utoljára: 7. Hanna nyerte az első kört, az őrök be is dobják lelkesen a 2 rezet, Awonne tőled is levonásra kerül 1 réz.
(Mindenkinek én dobok körönként, akié a legnagyobb az kapja a rezeket.
Amennyiben játszotok még, akkor irjátok és én dobálok szépen, a végén elszámolunk csak azt irjátok még mennyi kört akartok játszani, amit közben diskuráltok az természetesen legyen rendesen leírva de a játékkal sokkal többet nem kell foglakozni) |
Hanna le akart ülni játszani, de egyedül nem mert lehet, így minket is invitált, nekem nem főlött a fogam az őrökkel való játékhoz, hát így szóltam:
- Én köszönöm, de most kimaradnék a játékból, nem tudok igazán játszani, úgy hogy csak néző lennék. Majd talán később én is beszállok. - mosolyogtam és észrevétlenül megtoltam Awonne-t, hogy menjen játszani. |
Nagy megkönnyeblés volt Awonne szavai küzöl kihallani az egyetértést. Már csak arra voltam kíváncsi hogy az őrök mit mondanak. |
~Legdrágább:) ez jól esik~mosolyogtam
Majd mikor Hanna rám nézett tudtam mire gondol...
-Hát ha van még egy hely szívesen leülök én is-mosolyogtam Hannára majd vártam mit szólnak az őrök. |
Először nagyon udvariasan helyreigazítottak minket, bár arra a vadvacsorás részre nagyot néztem. Majd mikor az egyik őr lelökte a másikat nem bírtam megállni, hogy ne nevessem el magam. Habár "nagyon jó illatok terjengtek" körülöttük, úgy éreztem, hasznos lenne kicsit társalogni velük, mert valószínűleg többet tudnak a mostani helyzetről, apiactérről, arról amit tegnap próbáltak Awonneék a könyvtárba keresni és persze a kelet kapuról, mint a fogmosásról. Evvel rákacsintottam Awonnera, majd így szóltam az őrökhöz:
- Szívesen leülnék játszani és jót cseverészni, de a legdrágább társamnak is kéne egy hely, hogy játszunk. Remélem megértik. - mosolyogtam rájuk. Majd sokat mondó arccal rápislantottam Awonnera, hogy tudja, hogy nélküle nem merek közéjük leülni. Majd végül egy elvétett pillantást vetettem a többi társainkra, hogy vajon ők mit is csinálnak. Remélem nem mennek el. |
A két őr figyelmét hirtelen egy másik elf lány köti le .
- Persze, hogy beállhat kegyed kockázni még egy kis helyet is tudunk szorítani itt mellettem. - mondja Gotar - és ezzel lelöki a mellette lévő lócán ülő őrt a helyéről, aki hangos puffanással landol az egymás mellé felállított alabárdok közt.
-Te barom! - kiálltja a másik őr az alabárdok közül. Majd lassan elkezd feltápászkodni egy rövid pillanatig megfordul a fejében hogy fegyverrel vegyen elégtételt , de felfogva a kínos helyzetet és a nagy nyilvánosságot lemond róla és hangos káromkodások közepedte hoz magának egy másik ülőalkalmatosságot.
Gotar hatalmas vigyorral az arcán megpaskolja a frissen megüresedett helyet így noszogatva a lányt, széles mosolya pedig láthatóvá teszi mind a húsz fogát, amit ahogy Hanna közelebb hajol érzi hogy erőteljes szájszag is kísér.
|
A kockázó örök felfigyelnek a feléjük közeledő társaságra.
Amikor a feketehajú elf lány odalép hozzájuk mindkettő leteszi a kockákat és teljes figyelmüket a szép elf lánynak szentelik.
-Arbor..őő.. hm... izé, hát úgy három napra lehet innen gyalogosan, de a karavánok 2 nap alatt megjárják az útat. Elég nyugodt a vidék ebben az évszakban még szinte teljesen biztonságos, de egy hónap múlva mikor beköszöntenek a hideg idők már nem valószínű hogy szivesen indulnék arrafelé. A hegyekből néha az élelemhiány miatt lentebb húzódnak a vadak és eléggé jó lakomának gondolnak egy egy lovat, esetleg desszertnek az ilyen szép lányokat se vetik meg a farkasok és a medvék - mondja az utolsó szavakat már mosolyogva egyikük. Gondolta ha elég humoros akkor az idegen leányzónak tetszeni fog. A másik őr bamba vigyorgó fejjel élénk bólogatásba kezd hogy megtámogassa társa szavait.
Közben a másik két őr befejezi a beszélgetést a kocsissal, aki szép lassan elindul a piactér irányába. Az őrök viszatérnek a társaikhoz.
- Tiszteletem szép hölgy! Miben segíthetünk? - szólt egyikük, aki nyilvánvalóan díszesebb ruházatából ítélve a másik három felettese lehet. - Gotar rakod le a kockákat de azonnal, ha megint megpróbálsz csalni esküszöm bezáratlak a fogdába egy két napra - fordul az egyik asztalnál ülő felé az őrmester.
|
~ Hát ezt nem hiszem el, ez az Awonne valahogy ma nagyon dúlt-fúlt állapotában van. Inkább ráhagyom nem erőltetem magam tovább. Nem igaz, hogy nem érti mit kaarok mondani. - evvel elindultam a felé, és próbáltam minél többet csöndben lenni, mert ma valahogy nincs egy szerencsés napom. |
-Hátt rendben cipeli a lovam a kaját ha ennyire szeretnéd bár szerintem mindegy hogy a tied vagy az enyém viszi-mosolygok Hannára.
Az őrök már biztos totál hülyének néznek mindet de megnézzük mit mondanak... |
~Hannát még nem láttam (szerencsére) ilyen kedvében. A kockázó örök felkeltették a figyelmemet, ha nem időztünk volna ennyi időt a belvárosban akkor még pénzt is tudnék belőlük kicsalni... A hirtelen távozásra jó okot ad a karaván indlása ...
~Látva hogy végignéztek rajtunk, inkább nem "kockáztattam" :D. |
Awonne magához hűen megőrizte komolyságát, de én nem hagytam a dolgot annyiban, ezért így szóltam:
- Nem is főnöknek akarlak felkérni, csak arra, hogy légy te a kaja felelős. - Majd belenyomtam a kezébe a kaját, és hátraléptem egyet, majd az őröktől újra megkérdeztem, hogy beállhatok-e játszani. Ekkor már megkönnyebült mosolygás fogta el arcomat, mert így abban a pillantaban mindent a lehető legnagyobb rendben találtam. Awonnet szokásos komoly formájában, én nem vesztettem el a bugyuta beütésemet, és a többiek ugyanúgy szótlanok, de ez remélhetőleg változni fog. |
Hanna odaállt elém és elkezdett furcsa dolgokat beszélni.Legszivesebben megkérdeztem volna tőle hogy mit ivott de nem akartam tapintatlan lenni így csak ennyit mondtam:
-Köszönöm Hanna de nem szeretnék főnök lenni van itt két komoly úriember szerintem ők megfelelnek vezetőnek.-néztem a fiúkra mosolyogva.
Majd visszafordultam az örökhöz és vártam válaszukat. |
Amint láttam, hogy Awonne nem igazán érezte a hangsúlyt a mondatomban, és kicsit rosszul is érintette. Hogy megvígasztaljam, legszívesebben agyon pusszantottam volna, de ez a megoldás ebben a helyzetben nem éppen a legjobb volt. Szóval kicsit lemaradva a többiek után gondolkoztam, hogyan is hozhatnám helyre. Mikor eszembe ötlött. Ekkor felvillanyozva könnyedén odaugráltam a sort anyafarkasként vezető Awonnehoz és kivettem a kaját a táskámból és közvetlenül elé álltam, hogy ne tudjon tovább menni és csakis rám figyeljen.
-Szivike, én ezt neked adom, - belenyomom a kezébe a 8 napi kaját - mert kettőnk közül te vagy az az igazi jó anya típus, aki erre a két kis fiúra és rám, a bohóckodó, elfelejtős, laza iciripicikét neveletlen leányra vigyázni tudna és felelősséggel terelgetni őket. Szóval mostantól kezdve te vagy a vezér, legalábbis számomra. - a fiúk nevében nem akartam semmit sem szólni, de azért rájuk kacsintottam. Ekkor hogy ne tűnjön kisgyerekesnek a dolog, fejet hajtottam előtte, mintha valami fontos papirost adnék át neki, megveregettem a vállát, majd utána mentem a kockázókhoz. Awonne normális kérdét tett fel, de én megkönnyebült ugrándozos kedvemben inkább azt kérdeztem meg, hogy beállhatok-e játszani, mert az egész jó lenne. |
Lassan meglátom a keleti kaput ahol 4 őrt láttunk.2 épp beszélgetett egy szekérhajtóval, a másik 2 pedig éppen kockázott bár ahogy láttam jól végigmértek minket.
-Hát Iknogor ezt pontosan nem tudom neked megmondani de szerintem ha megkérdezzük azt a két őrt biztos szívesen segítenek nekünk-mondtam Iknogornak.
Majd odamentem a 2 kockázó őrhöz és megkérdeztem:
-Jónapot nem tudnák megmondani nekünk, hogy hány napi járóföld innen Arbor?-néztem a 2 őrre és reménykedtem, hogy olyan választ kapok amivel meg leszek elégedve. |
Ahogy elhagyjátok a piacteret a zsúfoltság egyre csökken, a széles utcán haladva nézelődtök és beszélgettek, több kis céhműhely mellett is elhaladtok, ez amolyan kézművesek utcája;). Van itt kovács, cipész, varrónő és ahogy benéztek az egyik nyitott ajtón egy pék is serényen dolgozott a segédeivel, hogy az esti nagy vígadalomra legyen elég kenyér . A látnivalókon kívül eseménytelen az utatok egészen a kapuig , viszont ott már messziről látszódik a kirakott zászló ahol a karavánkisérőknek gyülekezni kell így lépteiteket szaporázni kezditek..
A városőrség két tagja egy éppen befelé igyekvő szekér hajtójával beszélget. A kapu melletti kis bódénál lévő másik két őr pedig nyugodtan kockázik egy kirakott kis asztalon. Ahogy közeledtek végigmérnek benneteket. |
~Miután a többiek megtárgyalták az ételkérdést (nem tudtam nagyon hozzászólni, nem igzán ismerem őket, bár Awonne gondoskodása tetszett, az anyámra emlékeztetett) elindúltunk a Keleti kapu felé.
-Körülbelűl hány napi járóföldre van innen Arbor ? -kérdeztem a többieket...
-Csak mert jól jönne egy kis pénz. -Mondtam nevetve . |
Nagyon megörültem annak amit Xernosz mondott de csak ennyit tudtam kinyőgni:
-Köszi
Majd pár másodperc késéssel megint megszólaltam:
-Remélem lesz rá alkalom, de Hannátak igaza van mert a nála lévő étel romlandó és nem áll el sokáig. Én viszont bármikor tudok csinálni enni valót.-mosolyogtam Hannára nehogy azt higgye bármi bajom van. |
- Én azért majd alkalomadtán szívesen megkóstolnám azt az enni-inniválót amit összedobsz - mosolyogtam rá, mikor már elindultunk a kapu felé |
Hanna szavai kicsit bántón hatottak de nem hoztam ezt inkább szóba.
-Rendben akkor együk azt-húztam el kicsit a szám de próbáltam úgy hogy a többiek ne nagyon vegyék észre.
Majd Xernoszra és Iknogorra néztem és elindultam a keleti kapu felé. |
- Awonne , hát mit akarsz te szorgoskodni, amikor tudod hogy énnálam 8 napi kaja lakozik, amit nem ártana elfogyasztani. Inni valót nem is, de az ennivalót bőségel kiszolgáltathatom! - nevettem rá, mert úgy hittem elfelejtette, hogy mit rendeltem én még anno a pincérfiúkától. |
[299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
