|
Témaindító hozzászólás
|
2009.09.01. 20:27 - |
-Pontosan. Igazad van MIriel. Én is úgy gondoltam, hogy itt bevárhatjuk a karavánt. Ez jó helynek is tűnik. Rálátunk még a város kapujára, de a fák már kellő képpen takarnak, és a bozótos is elég sűrű ahhoz, hogy elrejtsenek minket, lovainkkal együtt.
|
[269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
(Miriel nem vágta le mi a tökért kellene kettejüknek Raimmal a lovat előkészíteni. Ezek a lovak felnyergelt állapotban vannak a gazdáik lepattantak róla hogy harcoljanak, de nem nyergelték le őket, nem szedték le a nyeregtáskákat és egyéb felszerelést, pusztán kikötötték őket, tehát ha Glerel olyan nagyon csinálni akar valami pusztán annyit kellett volna írnia, hogy Zeebardot felpakolja a lóra, vagy ha nem bírja el a 19es erejével akkor megkérhetett volna engem a 10es erejűt hogy fogjam meg az egyik lábát, a vérveszteségtől lassan ájuldozó Raim meg a másikat és dobjuk fel együtt. Lehet hogy kegyetlen hájas testről van szó, és akkor hányva ugyan de szívesen segítek a cipekedésben.
Miriel nem veszi rossz néven hogy Glerel intéz valami, sőt, semmi gond nincs azzal hogy cselekszik, de nem akar utasítást olyan dolgoban ami nem harcoshoz méltó. Ha egyedül cselekszel tedd egyedül. Ne kelljen egy méterről lovat vezetni elibéd, mert az vicces. Amikor meditáltál és a lovakért el kellett menni az természetes volt hogy több száz méterről a sajátjával együtt Glerelét is odavezeti.
Továbbá Miriel ilyenkor nem haragszik. Az események furcsaságát kikattant írásokkal reagálja le ha épp úgy van kedve. Ez megszínesíti a történetet és Miriel közben reméli hogy jó fej útitársnak tűnik a szemetekben, aki persze az ilyen közjátékok mellett és ezeken kívül egy remek harcos, aki annyira büszke és pont annyira vágyik harctudományának elismerésére mint bármelyik más harcos. ) |
~Miriel reakciója kissé meglepett. Mintha eddig parancsoltam voltam. Talán rossz néven veszi, hogy én próbálok intézni valamit? Vagy azt képzeli, hogy valami főnök akarok lenni? ~
-Parancsolni? Soha nem tettem...ha utasításnak tűnt számodra a dolog azt sajnálom, de azt hittem sietünk, és talán gyorsabb, ha szétosztjuk a feladatokat. A sietségben talán elmaradt a "légyszíves", de a hangsúly nem volt parancsoló! A lovat köszönöm....~ezzel feldobtam Zeebardot és kezét a nyereghez kötöztem~
|
Ahogy Glerel kiadta a parancsot pattantam és máris leporoltam az egyik lovat és beparkoltam elé. Kinyitottam volna az ajtókat, de mint tudjuk a lónak nincs, így csak meghajoltam előtte és a következőket mondtam neki:
- Íme a paripa előállt, mit parancsolsz még kisgazdám? |
-Renben. Akkor vigyünk 3 lovat. Legalább nem kell magunk után vonszolnunk ezt a szerencsétlent sem, biccentek a hatalmától megfosztott vezér felé....bízzátok rám..hozom. Addig készítsetek egy lovat neki....
-Mozdulj! ~lépek Zeebardhoz~ Velünk jössz! ~ezzel nyakánál fogva elrángatom a lovakhoz~ |
Rendben viszont egy egy lovat elvinnék még a helyünkben mert valamire csak fel kell pakolni a zsákmányt;) |
-Szerintem vigyük magunkkal a szállásukra ot majd eldöntjük mit csinálunk vele, ott még hasznát vehetjük.
-A lovakat hagyjuk itt egyenlőre majd viszafelé ha tudjuk magunkkal viszsük öket remélem 1-2 óra alat megjárjuk az utat. |
-Jól van...eddig jól viselted magad. ~mondom, majd magára hagyom az alaposan megkötözött foglyot, és társaimhoz megyek. Elmondom nekik, mire jutottam....
-Mi legyen vele ~kérdezem~ sok mindent nem tud. Talán a táborban kellene szétnéznünk, esetleg bevárni a kincsért érkezőket. Hátha elvezetnek valahová tudtukon kívül.... |
-Valahol biztos a szállásomon meg kell lennie. |
-A legutóbbi lista még megvan valahol ugye? |
- Amikor jöttek mindig hoztak egy listát a pontos indulásokkal, így tudtuk mikor mehetünk ki és mikor nem. Az embereimnek csak azt kellett megnézniük, hogy mennyire felszerelt a karaván és hány kísérővel utaznak.
- Pont ma este jönnek a zsákmányért újra. |
-Honnan tudtátok, melyek a védett karavánok? Infót kaptatok róla, vagy volt valami ismertető jel rajtuk?
A zsákmányért mikor érkeznek legközelebb? |
-A táborban, nem senki nem maradt , mindekire szükség van egy ilyen bevetésen. |
Mután megvágod a fülét összerezzen - Két naponta szokott jönni pár ember a táborunkba és elviszik a zsákmány 60%-át . Mikor ide jöttünk az első hét után megjelentek a táborban, és megegyezést ajánlottak hogy ha nem támadok meg bizonyos karavánokat és a többi kifosztom akkor garantálják hogy a városból nem jön ki nagyobb osztag kifüstölni minket. Neveket nem tudok az istenekre esküszöm, de azt a kesehajú lófarkas mocskot megismerném száz ember közül is bármikor.
|
Megvizsgálod a fiolák külsejét. Az üvegek gyönyörű mélybarna színűek, a záró üvegdugók pedig bordók ez mindenképp erősebb hatású mérget feltételez. Az egyik bontott üveg tartalmát megnézve rájössz hogy ez a rolati erdőben élő vipera mérgéből készült fegyverméreg, mely először görcsöt majd átmeneti bénulást okoz megfelelően használva |
-És még egy dolog érdekelne ~teszem hozzá~ A táborban maradt még valaki? |
-Akkor is biztos vagy abban, hogy nincs megbízód, ha kicsit megerőlteted az agyadat? Ne feledd...egyelőre csak a füled a tét! ~nyomatékosításul egy apró vágást ejtek a bal füle alatt.
-Nehezen hiszem el, hogy miden elrabolt dolognak ti veszitek hasznát...és igen minden jónak vége szakad. Az életnek is. A kérdés csak az, most főleg a te esetedben, hogy mikor... |
Megvizsgálom a nyolc fiola tartalmát.
(méregkeverés mesterszint, növényismeret alapszint) |
Igen találsz 10 tegez nyilvesszőt is
Nyeregtáska csak 2 lóvon volt amikor átklutatod öket az egyikben egy fekete boritóju könyvet találsz , meg iráshoz használatos eszközöket , toll meg 2 üveg tinta. A másikban egy bör öv van amiben 8 fiola van belehelyezve gondosan nehogy eltörjenek. plusz 2 erszény amiben 4-4 aranyat találsz |
( a lovakon van valami a nyergeken kívül? nyeregtáska, íjtartó tok vagy bármi?) |
Zeebardot meglepi a reakciód, láétszik a szemein hogy nem ilyen fogadtatásra számitot . Pillanatra kétségbeesés ül ki az arcára de ez a pillanat gyorsan tovaszáll, rendezi arcvonásait majd igy szól:
-Kinek dolgoznék magamnak meg az embereimnek, de mint minden jónak ugy látszik ennek is vége szakad.
|
[269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
