|
Témaindító hozzászólás
|
2009.07.15. 17:24 - |
Éppen a Gyémánt Hordó Fogadóben beszélgetek a kocsmárossal. Egészen jó fejnek tűnik és fiatal. Közben a tőrömet hegyezgetvén forralom a legújabb merényletem. Mert hát ugye élni azért kell valamiből. Lopkodni, jó megélhetés.
De most valahogy semmi nem jut az eszembe, talán ha felöntök a garatra az segít.
-Na, lökjél fiam nekem egy Jaegert!-szólok a kocsmároshoz.
1. |
[18-1]
Elkezdtem követni. A bosszúállás már csak nagyon kis lángon fortyogott szívhelyemen. Lassan közeledtünk a város belseje felé. Ilyen ruhában már azért mégsem akartam bemenni a városba. Szerncsé volt, mert olyan helyen voltunk, ahol könnyen lehetett iszapot csinálni. Levettem a ballont és beraktam a tarisznyámban, majd a rossz cipőt eldobtam, kilógott, testrészeimet bekentem vele.
(Folytatás a Város belsejében)
10. |
A vakságom kezd múlni majd teljesen elmúlik.Lefeküdtem hát aludni még vagy 2 órát. Reggel felkeltem, majd útnak indultam.Vissza kell érnem Ytterlig földjére hogy jelentsem Feroxnak hogy végeztem az áldozattal...Igy hát kimentem az utcára és elindultam Nojaza felé...Egy nagy fa alatt haladtam el felülről mocorgást hallottam majd felnéztem és megláttam egy fura szerzetet. A fején egy kalap volt arca fehér és egy szakadt cipőt hordott.
~Szánalmas hogy miket nem csinálnak ezek~gondoltam magamban és továbbindultam......
8. |
Kimegyek az utcára és látom, hogy ott jő egy gyerek és sír. Megkérdem, hogy mi baja van. Azt mondja, hogy a szülei leszidták, mert rondán beszélt. Odaadtam neki a kis mérgemet, azt mondtam, hogy ha megitatja a szüleit, akkor nem fognak hallani és úgy káromkodik, ahogy akar. Ennek nagyon megörült a kisfiú, de elkértem cserébe a cipőjét, az óriás ballonját, ami a nagyapjától származik és a kalapját. A cipő kicsi volt, ezért kivágtam a sarkát és papucsként használom, a ballonját, felraktam magamra, a kalapot a kezembe vettem és fölmásztam a fa egy közeli ágára. Majd a kalapot a fejemre raktam úgy, hogy ne látszódjon ki a fejem. Majd az előbb készített fehér iszapot az arcomra kentem és így a kalap alól fehér arcom látszódott ki. Akkora ballonja volt, hogy valószínűleg a nagyapjáé volt. Közben fütyörészgetek.
9. |
Na, mondom, mára elég is volt a gaztevésből. Lefekszem aludni, a kulcsrazárt ajtó mögött, s holnap vándorlok tovább. Bár azért jó lett volna meglopni azt a gaztevőt, bár ahogy elnézem, nemigazán lehet egy fityingje sem, főleg hogy a kabátjában volt semmi.
8. |
Halk kopogást hallok az ajtómon.
~Végre sikerült elaludnom és most megint rámtör valaki hát ide se jövök többet.Ha megint az a kocsmáros kidobom az ablakon~töprengek magamban miközben az ajtó felé lépkedek.
Résnyire nyitom az ajtót majd meglátom a tulajdon ruhámat.Erre felkapom a vizet de amikor megláttam rajta egy levélkét megy vagy 10-15 db-szilvát, olyat csináltam amit már nagyon régen. Köszönetet akartam mondani valakinek.
~Imádom a szilvát mindíg is imádtam~fekaptam a ruhám belebugyoláltam a szilvát bevittem a szobába.Ezután felvettem a ruhát majd ránéztem a levélre.Nem nagyon érdekel mi van ráírva de azért elolvasom:
"Szerelmedért azóta epedek, mióta megláttalak, angyal szárnyakban kerültél a földre te kis ravasz. S ha arcod dühbe rándul, én még akkor is csak szeretem. Kertem legjobb gyümölcsét, csakis a te ruhádban szedtem, hogy még édesebb legyen. S ha majd megízleled a világ legjobb gyümölcsét, édesebbnél édesebb íze, csak reménykedem, felém való viszonyod is édesebb lesz tőle...
·~Fújj a kocsmáros még mit nem, de a szilvát azért megeszem~beleharapok a gyümölcsbe majd ki is ejtem a kezemből mert szokatlan dolog történik.Sötét van de én a sötétben is látok akkor viszont miért kezd el minden halványulni.Várok de egyre rosszabb lessz mígnem teljesen megvakulok.
~Nem tudom meddig tart ez a vacak de ha újra látok majd megkeresem a kocsmárost és már tudom ki lesz a következő áldozatom.És mi van ha nem is a kocsmáros volt.Hisz csak egy egyszerű fogadós nem lenne képes sötétmágiát használni.De várjunk csak az éjszaka mikor elkábítottam láttam mögötte valakit egy fekete valamivel,A RUHÁMMAL,de ki lehetett az, kivel álltam ma szóba, az elffel, tudtam hogy nincs valami rendbe azzal a gaztevővel.~Ezután a gondolat menet után odatántorogtam valahogy az ágyamhoz majd felkészültem hogy bárki is jön be el tudjam kábítani amíg véget nem ér ez a borzalom.
7. |
Remélem azért nem vette el a kocsmáros életét Clarine. Szükségem van a kocsmárosra! Elkezdtem újabb mérget kavarni. Mikor kész lett, tettem 3 kis übegcsébe, 2 a ruhám belső zsebébe raktam. Majd síri csöndben kimentem, felébresztettem a kocsmárost(mivel már 10 perc bőven elmúlt).
-Nem dolgoztál te még meg azért a gyűrűért. Itt egy papíros. Meséltél nekem arról az időről, mikor még írónak akarrtak nevelni. Csak ragadt rád valami arról az időkről. Írj neki egy szerelmeslevelet! -suttogtam.
Majd kimentünk a kertbe. Ő elkezdte írni a levelet, én szedtem pár gyümölcsöt. Elég eldugott kis kert volt ez.
-Írd bele, hogy gyümölcseid legjobbjából is adsz neki.
Szedtem 15 kisszilvát. Finoman kimagoztam, majd beleöntettem mindegyikbe egy kis mérget, azok felszívták, s meg se látszott rajta, hogy mérgezett, még az illatán sem érződött. De mindkét üvegcséből elfogyott a méreg.
~Ez profi bűntény lesz. - mondtam magamban.
~Ez a szer vakságot okoz.
A kocsmáros megírta a levelet: Szerelmedért azóta epedek, mióta megláttalak, angyal szárnyakban kerültél a földre te kis ravasz. S ha arcod dühbe rándul, én még akkor is csak szeretem. Kertem legjobb gyümölcsét, csakis a te ruhádban szedtem, hogy még édesebb legyen. S ha majd megízleled a világ legjobb gyümölcsét, édesebbnél édesebb íze, csak reménykedem, felém való viszonyod is édesebb lesz tőle...
Beleraktam hát a gyümölcsöket a felsőruhájába, s ráhelyeztem óvatosan a papírkát, majd odaraktam az ajtaja elé, bekopogtam, halkan bementem a szobámba, s onnan lestem, hogy mikor jön már elő.
7. |
Azon az éjszakán valahogy nem bírtam rendesen aludni.Forgolódtam össze vissza majd egyszercsak hallom hogy nyikorog az ajtó. Mozdulatlan maradok mintha aludnék.Látom hogy belép a kocsmáros egy gyertyával de ahogy a sötétség a gyertyához ér az kialszik . Valaki elrohant még a kocsmáros mögött egy fekete valamivel... És most jött el a pillanat.Elmormoltam a kábító átkot majd nagy puffanást hallottam.A kocsmáros eldobta magát.~Megölhetném de furcsa lenne ha eltűnne a fogadó tulajdonosa~ így visszafogtam magam, felálltam szétnéztem a folyosón majd berúgdostam a pult mögé a kocsmárost otthagytam és visszamentem aludni.
6. |
Ahogy meghallottam, hogy elment a kis.., a kis.., a kis.. nem is tudom micsoda. Tudtam, hogy igazából már nem haragudnék, rá, csak az alkohol munkálkodik bennem. De mindegy. Visszamentem a kocsmároshoz, akinek a kezébe adtam a mérget és egy gyertyát adtam a kezébe. És lassan egy aranyékszert csúsztattam a kezébe. Ő egyből mosolygósan elindult, én kicsit távol, de mögötte. Belépett Clarine szobájába és egyből a fogashoz nyúlt, leszedte a felső ruhát, amiből az aranyat adta, majd csak ezután vette észre, hogy a gyertya egyáltalán nem világít. Én elragadtam a ruhát és elrohantam a szobámba és kulcsrazártam.
6. |
A kocsmáros odaadja a kulcsot.
Majd az elf elviharzik mellettem én pedig kuncogni kezdek.
Felmegyek a szobámba majd sötétséget idézek a szobában.Ezután elmegyek és lefekszem aludni.....
5. |
Megfutamodott.
~Hitvány kis pipogya. Kér egy szobát. Hát nagyon nem tudja hogy hova került ez a kis pösz-mösz.
Ijedten rámnéz a kocsmáros.Én kérek még egy kört, majd lassan pillantok, hogy adja ki neki azt a szobát.
~Alig várom hogy este legyen. Csak ne igyam le magam! Fellököm a két poharat, majd elviharzok a kis mitugrász előtt, kulcsra zárom az ajtóm, majd mérget kezdek el keverni.
5.
|
Az elf rácsap a pultra majd felkiált:
-Hí, de büdös meleg van, azt a csótány mindenit.
~Hát ez sem normális~gondoltam magamban.
-Itt van még egy kör, a ház álja. -mondta a kocsmáros.
-Köszönjük szépen, ez igazán szép öntöl.-erre a furcsán jó modorú mondatomra a kocsmáros kicsit felhúzta a szemöldökét.
~Hát ezzel tényleg nincs rendben valami~
-Igazából a jóbol is sok lesz kösz az italt de most elmennék lefeküdni.
-Van szabad szoba?- nézek a kocsmárosra olyan szemekkel hogy ne merjen nemet mondani....
4. |
Nahát, belement. Fura egy szerzemény.
Két tenyeremmel rácsapok a pultra, majd hátranyújtózva ezt mondom:
-Hí, de büdös meleg van, azt a csótány mindenit. -ez csúnya beszéd, erről már biztosan rájön, hogy ki is vagyok én.
~De azt nem tudja, hogy ez egy jelszó a kocsmárosoknál.
-Itt van még egy kör, a ház álja. -mondta a kocsmáros.
-Köszönjük szépen, ez igazán szép öntöl.-erre a furcsán jó modorú mondatomra a kocsmáros kicsit felhúzta a szemöldökét.
~Nincs ez a kocsmáros még rendesen kikupálódva. Azért a jószagú égért kell ilyen amatőrt kapnom magam mellé.-gondoltam magamban.
4. |
Ezután odaült mellém az elf,majd megszólalt:
-Két Jaeger, egy nekem, egy meg a barátomnak lesz.
~Barátom mi? Há max a következő áldozatom~gondoltam magamban gúnyos mosoly kísétetében.De hát azért ingyen Jaeger nem lehet kihagyni...
Bólintok majd a kocsmáros odalök nekünk 2 Jaegert.
3. |
Érdekes volt, a pénz
véres volt. Habár messziről nem láttam, de szerintem még friss. Ez vagy egy vámpír, vagy ami rosszabb egy gyilkos. Tehát ez nem az ő pénztárcája valahol még van egy másik. De vajon hol. Odaültem a félangyal mellé, s ezt mondtam:
-Két Jaeger, egy nekem, egy meg a barátomnak lesz.
~Ilyen szépen nagyon régen fogalmaztam meg egy mondatot-gondoltam magamban.
3. |
Iszogatom a sört és mivel megtanultam hogy mindíg éber legyek észrevettem hogy a mellettem ülő elf arca a kocsmárosra vándorol és furcsa grimaszba rándul.Majd hirtelen megszólalt a kocsmáros:
- Hol az arany, potyára nem iszunk, ez itten nem szokás.
~Nah hát én sem ma jöttem le a falvédőről.
Benyúlok a felső zsebembe a majd kiveszem azt a kis pénzt amit attól az embertől vettem el akit az imént megöltem.Pont kijött belőle a sör ára majd odanyújtottam a kocsmárosnak.
2. |
~Na, hát már meg is jött az áldozat, nagyon tuti.-csak egy probléma volt, nem láttam, hogy hol a pénze. Vártam és vártam, hogy mikor kér már egy piát, s végre kért egy sört.
~Kezdő még, gondoltam, de azért odasandítottam a kocsmárosnak, hogy kérje már el a lóvét, s az egyből meg is értette, hisz már évtizedeken keresztül ismerjük egymást.
- Hol az arany, potyára nem iszunk, ez itten nem szokás. -mondta a kocsmáros az ismeretlen árnynak.
2. |
Egy zsákutcából sétálok éppen kifielé.A sarkon még megállok majd visszapillantok a vértócsában fekvő emberre.
~Hát ez könnyen ment~kuncogok magamban.
Egy jó kis gyilkosság után rám fér egy sör, elindulok a Gyémánt Hordó Fogadóba. Belépek a zsúfolt kis helységbe majd leülök a pulthoz egy sötételf mellé.Kérek egy sört majd iszogatni kezdem miközben azon gondolkozom hogyan fogom tőrbe csalni következő áldozatomat...
1. |
Éppen a Gyémánt Hordó Fogadóben beszélgetek a kocsmárossal. Egészen jó fejnek tűnik és fiatal. Közben a tőrömet hegyezgetvén forralom a legújabb merényletem. Mert hát ugye élni azért kell valamiből. Lopkodni, jó megélhetés.
De most valahogy semmi nem jut az eszembe, talán ha felöntök a garatra az segít.
-Na, lökjél fiam nekem egy Jaegert!-szólok a kocsmároshoz.
1. |
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
